A CSEND PARTJÁN

A csend partján, ha lépdelsz,
lesz veled egy „Mégis”,
lesz veled egy „ Mégsem”.
Gondolkozz : Miért nem ?

Mert nem kezdődött,
s nem lett vége -
Csak egy reggel volt,
mely nem a fényre ébredt.

A csend partján, ha lépdelsz,
nézz mélyen magadba -
türelmetlen vársz,
nem létező szavakra.

Napokra, miket te adtál
felelőtlen másnak -
De nem kaptál vissza semmit :
Értéktelen a látszat !

Lesz még olyan csend,
mely harangszóval ébreszt,
mely bátortalan válaszokat,
ágyúszóval öl meg.

S megérted, mit megérteni
végtelenül kár :
Ajtód előtt az élet,
de beengedni fáj.

A csend partján, ha lépdelsz,
lesz veled egy szó :
őszinte, rejtőzködő,
hogy egyszer legyen jó.

Megérdemled, mert neked
így rendelték messze -
ahol a csillag - csillagnak
van teremtve.

Nem könnyű szeretni,
ki döntött maga ellen -
ki bűnhődni akar a múlttól -
látszat-szerelemmel.

Jó veled aludni, ébredni is jó,
mégis fáj, ha elér ez a szó.
Nem tudom hogy éljek, hogy éljek tovább,
de átölellek a Himnusz után.

Mikor az első bomba lehullt,
hozzám bújtál éppen,
ha a csend partjára tévedsz :
Mondd el, miért nem ?

Eljött valaki, a csend partjára,
üvölteni : Végre !
Megkapta a semmit,
a mindenért cserébe.

 

A GYERMEKEIM

Számkivetettek, bőrös fiúk -
fénylő szemű kis csajok -
szakadt, hitetlen csavargók,
az apátok, most én vagyok.

Lakótelepen unatkozók,
ragasztós-szívű vakok -
Nem lehetett soha gyermekem:
az apátok, most én vagyok.

Eros-dohányos lányok -
kobányai vagányok -
Aluljárós nemzedék,
az apátok, most én vagyok.

Külvárosi életek -
intézeti lázadók -
Akárhová vet a sors,
az apátok, most én vagyok.

Gyűrött testű romalányok
ha szétfeszítik lábatok,
Ne hagyjátok, ne hagyjátok -
az apátok most én vagyok.

Piszkos, csóró, dzsunga srácok,
ha nem jön meg az álmotok -
Tudjátok, hogy élek :
s az apátok most én vagyok.

Jöjjetek el hozzám -
jöjjetek el hozzám -
Legyetek Ti a gyermekeim.

 

A HEGYEKEN TÚL

Még nem tudom: a tél mit hoz nekem,
és nem tudom sok minden mit jelent,
nem tudom ki voltam eddig
kezemet összekulcsolom,
de tétova minden mozdulat
árnyék ül arcomon.

Még nem tudom: jön-e tavaszra nyár,
nem tudom - ki az, ki visszavár.
Hol az otthonom nem tudhatom,
valami álom, valami régi kép,
esti imára hajtom fejem
és csend, s egy régi név.

Még nem tudom: az írás mit mesél,
hová indul az út, hová hív a fény.
Napfény vagyok, vagy Holdsugár,
szállnék mint a madár,
valahol messze szól a harang -
messzire hív a gyertyaláng.

A hegyeken túl él farkasok apja,
hol feltámad a szél,
a hegyeken túl él farkasok anyja -
arca fakó, haja hófehér.
A hegyeken túl él farkasok apja
valahol ott volt az otthonom,
a hegyeken túl él farkasok anyja -
énekét nem hallhatom.

^ tetejére

 

A JEL

Veled együtt végtelen égen
csillagnak születtem,
kik engem kerestek,
azokat kerestem.

Folyók áradtak,
felettük repültem,
arcokat, hangokat,
szavakat kerestem.

Esőben jártam,
viharban, szélben -
a győzelem ára :
elmúlt a szégyen.

A szégyen, mert téged szeretlek,
úgy ahogy mást nem,
a szégyen, mert vállallak téged,
így ahogyan élek.

^ tetejére

 

A MEGFESZÍTETT

Lesz valahol hely,
amit tettem
ott megértik.
Lesz valahol hely,
hol Atyánkat
őszintén dicsérik
Végig kell játszanunk
utolsó tusánkat -
még ha a senki ellen
védjük is
a nem létező várat !
Az ember bűneit
megváltottam végleg -
Lesznek valahol nagyszülők,
lesznek valahol vének,
Akik tudnak még éneket,
tudják miért élnek -
De a keresztre kerül az ország :
mint én :
megfeszítve !

^ tetejére

 

A NAP FIAI

Ahol a hosszú út, csak a bátraké,
ott nincsen árnyék, nincs sötét -
Az Ég közel, s a Földhöz ér,
ott várnak rád - két gyertya ég.

Valami elmúlt már, s nincs vége még,
de madár szárnyán megkísért -
Az Ég valahol a Földhöz ér,
egy pohár bor vár - az életért.

Ott a kő kemény és friss a kenyér,
ott nem lesz reggel, s nincs este még -
Ott mindent szabad a semmiért -
ott más fizet a csónakért.

Nézz fel az Égre,
hol a Nap fiai szállnak,
Nézz fel az Égre,
ők a végtelenbe várnak.

Ahol fiúk nőnek, s nincs apjuk már,
csak néhány sor - fénykép alá.
Ott az Ég valahol a Földhöz ér,
valaki nem élt még - s mégis remélt.

Nézz fel az Égre,
hol a Nap fiai szállnak.
Nézz fel az Égre,
ők a végtelenbe várnak.

(A békében hősi halált halt vadászpilóták emlékére!)

^ tetejére

 

A NÉMÁK VEZÉRE
/Az „Áruló” dala a Megfeszített című rockoperából/

Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.

Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -

A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !

El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.

Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.

Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő

Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !

Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -

Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -

Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.

Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,

Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !

^ tetejére

 

A REMÉNYSÉG TEMPLOMA
/A reménység temploma című színpadi műből/

Ahol a szél pihenni tér -
ott lesz a végső menedék.
Ott várok rád, ott lesz hazád -
ott találsz újra rám.
A fényen át, lépj hozzám,
s érezz egy új csodát.
Más itt a lét - itt szép, mi szép
nincs miért félni még !

Itt kőre kő egymásra nő,
nem fertőző a jövő.
Sül a kenyér és csak azért
mert gyermekünk : enni kér.
A fényen át, lépj hozzám,
érezd az új csodát.
Itt nemzet él - itt élni szép
Adj életet - az életért !

Legyél,
legyél,
legyél velem -
mert hinnem kell,
hogy van hitem.
Mert enyém a múlt,
s enyém a jövő -
Minden a fény alatt
megszülető !
Jöttem
itt vagyok,
Jöttem
élni akarok.
Veled,
veled,
veled együtt -
még ezer éven át !

A vér szavát,
a vér szavát,
senki nem írhatja át.
Itt várok rád,
hol van hazád -
itt találsz újra rám.

Várok rád - várok rád !

Építhetsz újra, építhetsz újra
erdőt, folyót, élő hazát -
Építsd fel újra, építsed újra
a reménység templomát.

A fényen át, lépj hozzám -
érezd az új csodát.
Érezz jövőt, érezz időt -
Érezz még erőt !

^ tetejére

 

A SZERELEM MEGMARAD

Ha minden húr elszakad,
ha mindenki mást akar -
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad.

Ha elfogy a gondolat,
ha nem érthetsz dolgokat -
Te és én tudjuk csak:
a szerelem megmarad:

Ha nem lesz több alkalom -
és lehull a csillagom,
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad.

Ha belőlünk por marad,
koszorúnk elszakad.
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad!

Őrizd meg titkodat
őrizd meg titkomat -
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad.

^ tetejére

 

A TÖRTÉNET
/A Lány dala „A Megfeszített” című rockoperából/

Valamikor régen
nagy fehér házban éltem -
teteje volt a csillagos ég,
alja a folyóhoz leért.
A reggeli napfény,
felsétált a lépcsőn -
friss gyümölcsök illatával
asztalunkhoz tért -

Valamikor régen
a zsalukon zöld volt a festék -
a délutáni szellőt
virágszirmok kísérték -
Csengő szólt a vacsorához
friss hús volt a tálon -
apám, anyám, testvérem
énekemre táncolt

Valamikor régen
csillagot kerestem
ott abban a házban
önmagamra leltem -
de elhurcolták anyámat -
apámat megölték,
a ház fehér falát -
kereszttel megjelölték.

Testvéremet elvitték - katonának -
az utcákat jártam,
mint piszkos, gyűlölt árva.
egy nap hazajött bátyám
aludni készültem éppen -
a romok között hol egykor
oly boldogan éltem

Szálljon a kék madár -
szálljon az ember szívére -
adjunk egy szál kék virágot -
mindenki kezébe -

^ tetejére

 

A VÉGVÁRI ROCKEREK

Valahol messze a hegyekei túl,
oltár épül - gyűlik a nép.
Kétmilliónyi büntetlen térdel,
egy gyermek sír - nem tudja nevét.

Hosszú láncban összefogódzva
a kezek az Égig érnek,
Este a vének tűzbe néznek,
vihar kél - Így mesélnek.

Arcok néznek fel a magasba,
hol létezhet a mindenható -
Nem halt meg senki még,
de gyászol a szó.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc
hűvös novemberében -
Dal fakad és fájdalom,
meghal a szó és meghal az ének.

Messze földről gyűlnek össze
jövő-látó emberek.
Messze földről gyűlnek össze
a végvári rockerek.

Mire a gyertyák csonkig égtek,
zászló feszül az égnek.

^ tetejére

 

A VÖLGY

mottó:
Tudom van egy völgy, miről idegenek mesélnek -
A „Királyoktól” távol, hol tisztán szól az ének.
Hol a folyó nagy kanyart vesz, nem messze a völgytől
áll egy magányos tölgy, alatta nyugszanak az „Elsők”!

Csak tovább, csak tovább
mi legyünk az elsők,
Menj, menj tovább
át a sötét erdőn.

Hátat a háthoz,
kart a karba.
Elsőnek indultak
neki a vadonnak.

Mást, mást, mást akartak,
de egy ütemre léptek.
Vágták az ösvényt,
fagyott, puszta kézzel.

Verték, verték a cöveket,
mert szörnyű vihar készült,
Az utolsó jelszó így szólt:
Mindent túl kell élnünk.

Nem volt mit enni már,
feltámadt a szél,
villám sújtott, zengett az ég,
a folyóba folyt a vér.

Eljutott a hír,
sok távoli földre,
elindultak mások is
keresni a völgyet.

Az erdő széles csapásán
az elsők nyomán léptek.
De azok közül senki sem élt,
mire a völgybe értek.

Csak tovább, csak tovább
mi legyünk az elsők.
Menj, menj tovább
át a sötét erdőn.

^ tetejére

 

AZ OLAJFÁK HEGYÉN
/A Mester dala”A Megfeszített” című rockoperából/

Egyedül vagyok atyám,
tudom sorsom tiéd -
tudom amit tettem -
még nem elég ...
Itt állok előtted -
az olajfák hegyén,
adj jelt, amiért küldtél,
amit vállaltam én...

Nincs már sok hátra,
utam lassan véget ér -
de mondd miért velem tetted ?
A szenvedés miért lesz enyém ?
Tiéd már a világ,
én nem hibáztam,
vetettem a magot,
kincset nem kívántam

Jönnek utánam próféták,
kik a jövőt másként írják,
miért a mostani kín,
ha neved majd megcsúfolják ?

Szerethetnék asszonyt
földi szerelemmel -
lehetne boldogan élni -
még sem tehetem -
Egy bűnöm van - csak egy,
most félek -
bírják-e majd csontjaim
a szörnyű véget ?

Mögöttem már minden
és minden előttem áll -
múljon el tőlem
a keserű pohár,

Beszántják majd vetésem -
akikért, s amiért éltem -
eladó lesz a szenvedésem -
a lélek kész,
de a test erőtlen.

Hol lesz atyám
a mi országunk?
Hol lesz atyám,
az utolsó várunk?
Mert lesznek anyák,
kik mikor szülnek -
már tudják, fiuk
megfeszülnek.

Atyám legyen meg
a te akaratod.
Ha én vagyok a kiválasztott -
ím tiéd vagyok.
Uram, megtettem mindent
mit kértél
úgy cselekedtem

^ tetejére

 

ADD NEKEM…

Add nekem a szíved,
add nekem, hogy fájjon -
Nyújtsd felém két kezed -
kezemre rátaláljon.
Add nekem a mosolyod,
szemedben magam látom -
Ami jó volt, ami szép volt
fiainkra szálljon.

Adj utat, mely elvezet,
a végtelen határig -
Add nekem a szót,
mely mindent megvilágít.
Add nekem a vágyat,
mely velünk kivirágzik -
Adj nekem egy szelíd estét,
fényt, mely messze látszik.

Ahol a végtelen Földre letérdel a Nap -
ott megtalálod a vágyaidat -
Ott kévékbe rakják az Ég melegét:
ott jó, ami jó - ott szép, ami szép.

Adj nekem még mindent,
amit másnak szántál -
Add nekem a rosszat is,
amit jónak láttál.
Ne adj mást, csak önmagad,
mert hosszú útról jöttél.
Érezd magad szabadnak -
te szabadnak születtél.

Ahol megszelídül az északi szél -
oltalom épül - nincs aki fél.
Nincs ára a dalnak - aki szeret veled él -
mert jó, ami jó - mert szép, ami szép.

^ tetejére

ADJ MÉG EGY ÉJSZAKÁT

Adj még,
adj még,
adj még egy éjszakát -
Nézz rám
- nézz rám,
nyíljon egy új virág.
Ez a dal most rólunk szóljon,
az elvesztett percekért -
Ez a dal ne legyen szomorú,
szeretni kell - szeretetért.

Csak könnyet ne lássak,
szemedből hullani -
Könyveket írjanak rólunk,
hogy tudtunk játszani.
Mosoly legyen arcodon,
nevessenek szavaid.
A halállal majd, ha szemben állsz -
mondd megérte álmaid.

Ha téged nem szeretnélek,
nem lenne többé reggel -
ha téged, nem szeretnélek,
nem lenne fény az éjben.
Mely az eltévedt hajósnak utat mutat a szélben -
mely elfáradt vándort kísér az éjben.

Ne gondold,
soha ne gondold,
elkéstünk már -
hogy nyomainkat elmosta rég az áradó világ.
Hisz a hegyek mögül felkél a nap,
mikor kezed kezemhez ér
és nem fog többé fájni:
Szeretni tudtunk szeretetért.

ÁLLJ MELLÉM

Vagyok neked víz a tóban -
vagyok igaz minden szóban -
vagyok neked rét virággal -
erdő sűrű lombú fákkal.

Vagyok válasz kérdés nélkül,
otthon, amely neked épül,
vagyok neked fényes reggel,
vagyok dobbanás szívedben.

Állj mellém hallhatod
a jövő hangjait.
Állj mellém megismered
a lepkék álmait.
Állj mellém érintsd meg
az angyalok haját.
Állj mellém megismered
egy bohóc bánatát.

Vagyok folyó szelíd partja,
szentképeken Krisztus arca,
Minden úton, amerre jársz
én vagyok, kit megtalálsz.

Állj mellém érints meg,
légy kedvesem.
Állj mellém adj erőt,
Adj erőt nekem.

ÁLMUNK HALÁLA

Annyi elviharzott év után -
annyi elvirágzott vágy után -
annyi átvirrasztott éj után -
Így mondom - Menj tovább!

Annyi minden kellett volna még -
annyiról lemondtam réges-rég -
annyiszor kívántam - Itt legyél -
De mondom - Menj tovább!

Mennyi elfelejtett szenvedély -
mennyi hajnal, mennyi ébredés -
Mennyi félreértett szédület -
és mégis - Menj tovább!

Mennyi értelmetlen áldozat -
mennyi megíratlan változat -
mennyi elmulasztott nevetés -
most vége - Menj tovább!

Mondd el, ne félj,
mit ér most néhány év -
Mondd el, hogy fáj,
hogy fáj már nincs remény -
Álmunkra száll a fáradt megalkuvás -
álmunk halála: a szótlan hallgatás.

AMÍG ÉLÜNK...

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
tiéd lesz végleg,
mi volt tiéd.

Szó a szóhoz,
ha még elérhet,
egy útra téved,
ki összefér.

Ha megtalálod,
saját virágod,
Otthonod lesz,
s lesz hazád.

A Földnek, s az Égnek,
ha titkát majd megérted :
végtelen lesz a messzeség,
megtalálod, ki benned él.

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
miénk lesz végleg,
mi volt miénk.

A Földnek, s az Égnek,
ha titkát majd megérted :
megismered majd -
hol van hazád,
felismered majd -
a szív szavát.

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
lesz majd társad,
ki elkísér.

Szó a szóhoz,
elér majd végre,
visszatér majd
sok utazó.

Helyük lesz végleg,
Földön, s az Égen,
mondható lesz,
mi mondható.

AMI TE VAGY NEKEM

Elhalt nap után, gyöngéd ölelés,
hosszan tartó haragra szálló,
első nevetés
te vagy nekem.
Könnycsepp párnádon,
őszi ránc arcomon,
ami rossz volt,
de még jó lehet,
ellenség, s a védelem,
mind
te vagy nekem.
Gyermeknek az első havazás,
csók, titkos érintés után,
te vagy nekem.
Amit nem mondhatsz ki szavakkal,
amit csak szemedben látok,
ahogy összefonódnak vágyaink,
ahogy összesimulnak az álmok.
Ahogy várlak, az izgalom,
minden új vágy, régi fájdalom,
üres termek, nagy fehér falak,
a pillanat mikor megláttalak,
te vagy nekem.

BlLL KAPlTÁNY BLUES CIRKUSZA

Én vagyok a bohóc,
ki a porond közepén áll.
Egy cirkuszban, hol nincsen taps
a mutatvány után.
Én vagyok a táncos,
ki a manézs fölött áll,
bámulnak, mint nagy-embert, ki
egy lábbal is jár.
Ember vagyok én is -
egy szürke blues-király.

Én vagyok az állat-szám,
a varázsló után -
Az oroszlán kitátja száját -
Ő is egy király.
Én vagyok a tűznyelő,
ki szerződésre vár,
A késdobáló unottan
felém hajigál.
Ember vagyok én is -
egy szürke blues-király.

Én vagyok a finálé,
a flitteres cigány -
Kit leköpnek a sátor mellett
a világszám után.
Én vagyok az ember,
és én vagyok a fájdalom.
A festék mögötti könnycsepp
vörös csík az arcomon
Ember vagyok én is -
egy szürke Blues király.