BILL KAPITÁNY BLUES

Hol van a kikötő, hol az a lány –
hová lett a hajó? – Bill kapitány.
Hol van a legénység, hol az irány –
hol van az evező? – Bill kapitány.

Hol van a szél, hol a fény az éjben –
a Banda lelépett – Bill kapitány.
Hol van a koszorú, hol a virág –
hol lesz a sírod? – Bill kapitány.

Hiába minden –
könnyed csorog – '
Mások hajóján mentek el,
a lányok és az asszonyok.

Itt egy csatakos bárka –
fedélzetén tajték, hínár –
Oldalra dőlt, léket kapott,
álmaid partjainál.
De itt egy flaska az asztalon,
itt van a korsómellű nő –
Micsoda éjszaka lesz Kapitány?
micsoda szörnyű kikötő –

Hiába minden –
könnyed csorog –
Mások hajóján mentek el,
a lányok és az asszonyok.

 

BOCSÁJTSD MEG A MI VÉTKEINKET

Mikor elindultál melletted állt még
Jó néhány barát –
most körülnézel – üres az utca,
már senkit nem találsz.
Mikor azt kívántad jó legyen,
rád senki nem figyelt –
De ne felejtsd el soha szereped – arra –
mindenki ügyelt.

Neked szól ez a dal –
ki ellen – vétkezünk!
Bocsátsd meg a mi vétkeinket,
csak ez maradt nekünk.

Mikor szemeidre fátyol borult:
mondtál egy Igen-t.
De elfordult a kedvesed és
végleg messze ment.
Mikor úgy érezted egyszer már:
mindennek vége van.
Egy oltár előtt térdeltél és
megszólalt egy hang.

Neked szól ez a dal –
ki ellen – vétkezünk!
Bocsátsd meg a mi vétkeinket,
csak ez maradt nekünk.

 

CASINO IMPERIÁL

Aznap minden összejött,
magam alatt voltam.
A kocsimat ellopták a ház elől,
ahol hagytam.
A lány, akit szerettem,
elhagyott, (most mással hegedül) –
Egész nap az utcát jártam,
céltalanul, egyedül.
Felszálltam egy villamosra,
jött az ellenőr –
Megvágott, vagy két kilóra –
tervezni kezdtem a szemfedőm.

Egy taxi állt meg mellettem,
egy „álmot” láttam – épp kiszállt,
Rám nézett egy pillanatra,
a vérnyomásom tök leszállt.
Belépett a Casinóba,
követtem Őt – ittam a bárban,
Utolsó pénzem a hatosra tettem
a Casino lmperiálban.

Megállt a kerék, felnéztem,
elém toltak egy zseton-hegyet.
A lány nem szólt, nem kérdezett,
eltűnt – vagy nem is létezett?
Furcsa alakok vettek körül –
(a lányt nagyon kívántam),
Szerencsémet megtaláltam:
a Casino lmperiálban.

Vártam, vártam a Casino lmperiálban –
a szerencse angyala mellém állt
a Casino lmperiálban.

^ tetejére

 

CREDO

Hiszek a hétköznapban,
hiszek a hétköznapi csodában,
hiszek – mert mindenki
Istent hord önmagában.

Hiszek abban, ki a lehetetlent,
mindennap kísérti –
nap mint nap ég a máglyán,
és senki nem érti.

Hiszek benne,
mert a lehetetlenért szól.
Istennel beszélget -
önmagáért semmit,
nem kért még cserébe.

Hiszek, mert ember vagyok,
hiszem, az anyagban élek,
hiszek akkor is,
ha csak magamban,
magammal beszélek.

Hiszek Istenben,
bár nem tudja, hogy élek,
hiszek, mert hívő vagyok,
kinek vallása : a lélek.

Hiszek, bár nem tudom,
van-e Isten, s néha félek,
Hiszek abban :
velem vagy, szeretsz,
s én úgy érzem : élek.

^ tetejére

 

CSAK EGY JÁTÉK

Mondd el : mit álmodtál az éjjel -
mondd el : hogy elvették, ami tiéd.
Mondd el : mert elfogy lassan a levegő -
mondd el, mert itt az idő !

Mondd el : amíg értik, amiről szólhatsz -
mondd el : mert szavakat kaptál régről.
Mondd el : milyen lesz a jövő -
mondd el, mert itt az idő !

Mondd el : amit nem lehetett, mert féltél,
mondd el : ma egész mástól félsz.
Mondd el : csapdában a lélek,
mondd el, mert itt az idő !

Ez csak egy játék,
itt dobni kell,
lehet más nevet a végén.
Ez csak egy játék,
hol nyerni kell :
emlékezz - hogy éltél !

Mondd el : nem hagytak ünnepelni,
mondd el, tiltott volt a dal -
Mondd el, s fejjel nősz a sor fölé,
mondd el, mert itt az idő !

Mondd el : nincs már többé házad -
mondd el : eladták mindened.
Mondd el : beszántották az erdőt -
mondd el, mert itt az idő !

Mondd el : pusztító az árvíz -
mondd el : Koronád az egyetlen remény.
Mondd el : Mohács, csak előjáték !
Mondd el, mert itt az idő.

^ tetejére

 

CSAK EGYSZER ÚGY LEGYEN

Úgy szeretni, hogy nem tudod –
s nem mondhatom, mit gondolok.
Az olyan, mint a fák –
ha nem nőnek tovább.

Úgy élni, hogy nem láthatod –
s nem érzed, csak tiéd vagyok.
Az olyan; mint egy szó –
a ki nem mondható.

Úgy szeretni, hogy nem tudod –
s mondjam, soha nem várhatod.
Az olyan, mint egy ág,
mely szívünk fonja át.

Úgy várni valakit,
Hogy érzed, soha nem jön el.
És ölelni már többé nincs kivel.

Csak egyszer úgy legyen,
Ahogy én elképzelem.
Mindkettőnknek jó legyen.
Az ajtó nyitva áll,
Ha hív egy új világ
Érezd úgy, hogy jó neked velem,
hogy jó legyen velem
Csak egyszer úgy legyen

^ tetejére

 

CSAK ZENE SEMMI MÁS

Már átnéztek rajtam az emberek,
mint átlátszó ruhán –
már kilesték rejtett titkaim
a lemezem rég lejárt.
Már nem tudtak újat mondani,
sem őszintén, sem bután,
ébren maradtam hajnalig,
sok szörnyű éjszakán.

Mintha álomból ébrednék –
egy kéz kezemhez ért,
hogy nem lehet így tovább.
Csak zene kell, semmi más.

Már nem volt, akiben bízhatok,
átvert sok barát –
Oly sötét volt minden a színpadon,
üres volt a szobám.
Már nem mondta senki: jöjj közel,
már azt hittem: nincs tovább.
Már nem néztem többé a tükörbe,
már nem vártam új csodát.

Mintha álomból ébrednék,
egy kéz kezemhez ért –
Hogy nem lehet így tovább,
csak zene kell, semmi más.

^ tetejére

 

CSÓKOLJ

Ami neked is kéne
az nekem is jó.
Tudod azt jól
mi: mire való.

Ne beszélj mellé,
ha akarod rég –
ne keresd mélyen
az értelmét.

Amire gondolsz,
sosem elég –
Olyannak láss,
ahogy képzeltél.

Levehetsz rólam
Minden ruhát –
Az a jó hely,
Ahol vetett az ágy.

Csókolj meg úgy,
Ahogy rég nem szokás,
Minden a tiéd,
Amit most megkívánsz.

Csókolj, csak csókolj –
Égek a vágytól
Érezzük úgy: nekünk nincs határ
Csókolj, csak csókolj –
Égek a vágytól
Ne kívánj még jóéjszakát.

^ tetejére

 

EGYEDÜL AZ ARÉNÁBAN

Nem tudom mi volt,
egy fáradt éjszakán,
akár merre mentem –
követett az árny.

Furcsa az a játék,
ha az ördöggel kiállsz,
egyedül az arénában
nincsen szabály.

Nem láthatsz előre,
mögötted ki áll ?
Nem hallasz, csak üvöltést,
egy álom ez talán ?

De valós a helyszín,
valódi a tét,
egyedül az arénában
nincsen, aki véd.

Állsz a sötét éjben,
valakit eltalálsz.
Nem tudod ki volt,
ki ellened kiállt.

Nem láthattad arcát,
nem hallhattad szavát,
érzed folyik véred –
saját szíved szúrtad át.

Akivel harcolsz,
minden éjszakán –
az árny : az önmagad,
saját pengéd szúrta át.

^ tetejére

 

EGYMÁS KEZÉT FOGVA

Jó lenne messzire menni,
egymás kezét fogva –
Sokáig – nem kérdezi semmit,
egymás kezét fogva –
S mikor megszólalsz először,
csak a szememet nézd, semmi mást –
én nem kérdem soha tőled:
honnan jöttél,
csak azt, mit kívánsz.

Elmúlnak a szürke napok,
egymás kezét fogva.
Érezzük majd valami történt,
egymás kezét fogva –
Mikor hozzám érsz először
csak a szememet nézd, semmi mást –
és nem lesz fontos semmi,
csak az, csak az
– mit kívánsz.

^ tetejére

 

ELEKTRA MINDÖRÖKKÉ

Ha téged nem szeretnélek
nem lenne többé reggel –
Ha téged nem szeretnélek,
nem lenne fény az éjben.
Ez a dal, most rólunk szóljon –
hisz megtaláltuk vágyaink.
A halállal, majd ha szemben állsz,
mondd megérte álmaink.

Legyen még,
legyen még,
legyen szenvedély.
Legyen dal, legyen fény.
Álarcunk tépjük szét.
Legyen otthonunk, s legyen szó,
mely a szívünkhöz ér.
Legyen még, legyen még,
legyen még.

Ne gondold, soha ne gondold,
elkéstünk már,
hogy nyomainkat elmossa még
az áradó világ.
Hisz a hegyek mögül felkélt a Nap,
mikor kezed kezemhez ért.
Ez a dal, most rólunk szóljon,
az elvesztett percekért.

Legyen még,
legyen még,
csak te legyél és én.
Legyen dal, legyen fény.
Álarcunk tépjük szét.
Legyen otthonunk, s legyen szó,
mely a szívünkhöz ér.
Legyen még, legyen még,
legyen még.

^ tetejére

 

ÉLETRE ÉLET JÖN

A mi volt a tiéd –
most mégis új útra térsz.
Egy illat, egy kép
gyerekkort idéz –
mögötted ott lapul
sok tévedés.

Ami volt az enyém –
ha nézlek téged, erőt ad még.
Fordulj a sötétből
napfény felé –
induljunk együtt
jövök elé.

Volt még, ki veled élt,
a megszokás hatalma végig kísért.
Hullám sodort hozzád
többé ne félj,
széthullott szavakból
ez a dal összeért.

Ha életre élet jön, vállalni kell
Ha eljöttél hozzám, ne menj többé el
Az érzés, ha igaz: együtt jó
Téged szeretni jó, téged szeretni jó
Ha életre élet jön, vállalni kell,
ha velem aludtál, velem kelj fel.
Annyi év eltelt, s én vártam reád:
megtaláltál engem, ne menj tovább.

^ tetejére

 

ELKÉPESZTŐ BLUES

Ismerem a bubit, a kört –
az asztal-alatti makkot.
Ismerem a kést, a tőrt –
a zöld-maszk mögötti arcot.
Ismerem a vállverést –
a kőbányai tangót.
A „jobbra át” -ot,
a „hátra arc”-ot,
De balra itt a Mankóm.

Ismerem a feleséged –
és az amszterdami kurvát.
Ismerem a sorban állást
és a sarki kocsmát.
Ismerem a hús-zabálást,
a hentesnél a kampót –
Az utcát, amely jobbra fordul,
De balra itt a Mankóm.

Ismerem a csillagtalan,
éjszakai csendet –
ismerem a labdát,
mely nem gurulhat többet,
Ismerem a vonatot,
mely előtt nincs váltó.
Ha jobboldalról fúj a szél,
még balra itt a Mankóm.

Hej, csak magamat, magamat nem ismerem –
Hej, én magam sem értem –
az életem!

^ tetejére

 

ELMENNI MESSZE

Elmenni messze
magasba felrepülni –
csapódni kőhöz
üvegként összetörni.
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan,
Végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban.

Elmenni messze
lemerülni mélyre –
Élni napról-napra
levegőt sem véve.
Veled, mégis egyedül
állni csak állni szótlan,
Végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban.

Elmenni messze
időtlenül várni –
Ajtókon belépve
senkit nem találni.
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan,
Végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban.

Elmenni messze
apadni, mint a tenger,
Magokat elvetni,
mit nem arathat ember –
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan –
Végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban.

^ tetejére

ELSZÁLLT EGY NAGY MADÁR

Azt a rohadt estét, az utolsót,
csak azt tudnám feledni –
Valamit mondanom kellett volna,
vagy valamit tenni.
Azt az utolsó szorítást,
azt kéne érezni, –
a keze melegét, – (azt kéne érezni.)
A hangja,
a hangja
– talán azt szerettem benne –
mint vihar után a csend,
vele nyugodt volt az este.
Csak egy pillanat a boldogság,
és kevés minden szó –
a tárgyak, a ruhák, a fotók – semmise jó.

Már nincs több lányos izgalom,
egy jó mozi után –
Már nem mondja, hogy szeretlek,
nem táncol,
nem vidám.

Már nem emlékezem, mi volt
csak egy iroda, s csak a bánat.
Egy szó: hogy Berlin,
s egy szám, hogy melyik járat.

Fekete lett a csend,
testté gyűlt a bánat,
Az első éj jutott eszembe –
mikor először kívántam.

Már nem bohóc a kacagás –
Már nincs titkos mosoly –
a Napsugárral aludt el –
s az álma nem dalol.
Én nem emlékszem mi volt –
csak egy iroda, s csak a bánat.
Egy szó: hogy Berlin,
s egy szám, hogy melyik járat.

Az az indiai, az a guru –
mondd miért nem jósolt mást –
Miért nem mondta, miért?
hogy most jön a boldogság –

Elszállt egy nagy madár –
más földre, más időbe,
elvitte szárnyain
kedvesem örökre.
Elszállt egy nagy madár –
mit érhet bárki könnye,
elvitte szárnyain
Varga Katát örökre.

ENYÉM LESZ A FÉNY

Álmos arcú házak felett,
átsiklott a reggel –
a napsugár, csak félénken –
a hátsólépcsőn ment fel.
Felébredt és csendben,
sietve csomagolt,
elindult a lány,
egy fáradt hajnalon.

A lakás, ahol eddig élt,
már vissza nem fogadta,
mindent, ami eddig ő volt,
az anyjánál otthagyta.
Hullott rá a nappal,
hullott rá az éj –
egyedül ment és énekelt:
Enyém lesz a fény.

Késő estig fennmaradt
és próbált szenvedéllyel,
egy öreg rocker tanította
– vele aludt éjjel.
Nem szerette testét,
nem értette szavát,
és eljött az a pillanat:
egyedül ment tovább.

Megnyert minden fesztivált,
övé lett a fény –
szikrázott a színpadon
az őrült szenvedély –
Első volt a slágerlistán,
dőlt hozzá a pénz.
De hazament, ott egyedül volt,
mint gyertyaláng, ha ég!

Csak az enyém lesz a fény,
csak az enyém – senkié.
Egyszer véget ér majd minden szenvedés.
Tudom enyém lesz a fény,
amit árnyék nem kísér,
tudom enyém lesz a színpad – csak enyém.

^ tetejére

ENNYI MÉG…

Amikor régen
egy hídon mentél át,
kabátban vitted
a fáradt délutánt.
Ez a mozdulat,
csak emlék csupán,
a mi óránk megállt –
nem járt tovább.

^ tetejére

ETŰD

Sötét lépcsőházakban
botorkálok halkan,
hogy a szomszéd ne ébredjen –
fáradtan – elhagyatottan.
Képed nézem,
rám tekintsz.
Ez maradt – Nem adtam !
Még nem is jöttem hozzád,
máris búcsúzhattam.

EZERÉVES VIRÁG

Elmentél, megtértél –
elfogtál – elengedtél.
Minden rossz, amit tettél –
Végzetünk, hogy megszerettél.

Gyűlöletből kivirágzott,
közel volt, de messze látszott –
Amit én már nem kívánok,
haláloddal, halál játszott.

Megszólaltál hangomon,
lázrózsák arcomon –
Kínnal és fájdalommal
Bűnt festettél reám.

Benned él az életem,
nincs sötétség, nincs félelem –
szemben a szél – eső reánk –
vihar utáni tánc – ezer évig járd.

Indulj messze, hol éled a fény,
téged vár egy élet –
mely élet még tiéd.
Akárhova érsz:
ott én várok reád –
Kezedben a jel: ezeréves virág.

ÉS ÚGY…

És úgy,
s csak annak
ki velem van
gyönyörű szerelmem.
Nőknek, kik kísérnek,
kikben az igazat kerestem,
s neked is még, csak neked,
gyönyörű szerelmem.
Lehet mindent elrontottam,
mikor neked üzentem.
Másképp kellett volna,
de felhők szakadtak az égen
gyönyörű szerelmem.
Kinyílt a holnap,
a jövő -
melyet hibás napjainkból
megkapunk előre.
Mit rég elvesztettem,
a pillanatok –
mint korhadt fa kidőlnek.
Gyönyörű szerelmem.
Villám sújtotta életünk
még így is szép,
mert mindent érted tettem,
te gyönyörű,
te kedves,
te vagy az,
akiben az igazit kerestem
És most utoljára,
s csak annak
ki nem láthat –
de bármit annak,
ki sohasem sírt,
csak egyszer –
engem sírva nem láthat.
Csak egy igazi pillanat legyen,
melyet régóta kerestem,
te légy az,
ki lehetnél,
gyönyörű szerelmem.