JUDITRA GONDOLOK


Végtelen hosszú éjszakákon,
a semmit karoltam át.
Nap nap után körbejártam
a kiürült szobát.
Az árnyékok megmozdultak,
egy lány akkor érkezett.
Ő is küzdött szellemekkel,
ő is sokszor vétkezett.
Belépett, nem szólt semmit,
eltűntek a démonok,
kimosta ingem, vacsorát főzött,
lefeküdt mellém, elaltatott.

A hajnali busszal elutazott,
Itt hagyta nekem a titkait,
zöld lesz a fű és a folyó szelíd,
higgyem el az álmait.
Egy cédulát hagyott nekem,
(„)Fénylik majd a csillagod:
vedd könnyen a dolgokat,
visszajövök, ha akarod.(”)
Mikor elfolynak a nappalok,
ha semmit sem várhatok,
ha már ébren is csak álmodok,
Juditra gondolok.

Mikor hullanak a csillagok,
mikor elfogynak a mondatok,
ha nagyon mélyen lenn vagyok,
Juditra gondolok.

^ tetejére

 
 

 

KARÁCSONYI DAL

Kisfiam, kicsi lányom –
e Földön túl a boldogságom,
Eljött hozzánk egy új élet
amiről majd még mesélek.

Szeretetből újra éled,
egy szó – amit már rég remélek.
Hol jó lehet, hol jó lesz mindig,
bölcsődtől a hideg sírig.

Kisfiam, kicsi lányom,
ti vagytok a megváltásom.
Amiért éltem, ami fáj még –
legyen bennem a jó szándék.

Volt amikor nem szerettem.
Nem, tudhattam – ember lettem.
Ember által megszülettem
csak magamnak – senki ellen.

^ tetejére

 
 

 

KEDVESEM…


Kedvesem, kedvesem
ránk nehéz idők járnak –
Ajtónk előtt hosszú sorban
sápadt gondok állnak.
Nem tudom mi lesz még,
nem tudom mi várhat –
De ha szemedbe nézek,
s átkarolsz,
Úgy el nem ér a bánat.

^ tetejére

 
 

 

KELL MÉG A TISZTA SZÍV


Míg nincs tiszta szó,
míg nem látható :
mi volt, s mi várható -
Míg romlott Föld baját,
eső nem mossa át -
nincs „volt” -
nem lesz tovább.

Hol én vártam reád,
a zárt éjszakát -
villám rajzolta át.
Hol én vagyok, csak én,
nem fertőzött a kép -
ott vannak még,
kik értik rég :

Kell még a tiszta szív,
kell hely, mely hazahív -
kell igaz - kell szédület -
ne fordulj el, ha nem értenek.

Mit adhatunk tovább,
a gyermekünk szavát -
egy harangszót: ha jön az ár.
Mit hagytunk nem miénk,
más volt itt a tét -
Uram! Te légy,
ki majd megért.

Kell még a tiszta szív,
kell hely, mely hazahív.
Kell igaz - kell szédület,
ne fordulj el, ha nem értenek.

Ha magunkra csukjuk rá,
az ajtót és a zárt,
nincs kiút -
nincs tovább.

Mert tiszta volt
a gondolat,
tiszta még -
ami megmaradt.
Tiszta szívvel,
ha kell ölök -
tiszta szívvel,
nem szédülök.

Kell még a tiszta szív,
kell hely, mely hazahív.
Kell igaz - kell szédület,
ne fordulj el, ha nem értenek.

^ tetejére

 
 

 

KELL MÉG EGY SZÓ


Kell még egy szó
mielőtt mennél –
kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám.
Ez a föld a tiéd –
ha elmész – visszavár.

Nézz rám és lásd,
csillagokra lépsz.
Nézz rám – tovatűnik
a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek,
ott megérint a fény.
Tudod jól hova mész,
de végül hazatérsz.

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl –
Szállj, szállj ott várnak rád,
ahol véget ér az út.

Úgy kell, hogy te is értsd
nem éltél hiába –
Az a hely, ahol élsz,
világnak világa.
Az égig érő fának,
ha nem nő újra ága.
Úgy élj: Te legyél
virágnak virága.

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl -
Szállj, szállj ott várok rád,
ahol véget ér az út.

Nézz rám, s ne ígérj
nézz rám: sose félj
Ha nincs hely, ahol élj:
indulj hazafelé.

^ tetejére

 
 

 

KEZEMMEL ÜZENTEM


Nem lehet több bánat :
veled csillaggá lettem.
Mikor találkoztunk
kezemmel üzentem,
világít a jel,
mit homlokodra tettem.

^ tetejére

 
 

 

KÉPZELD EL


Képzeld el, nincs már semmi –
fenn a felhők után.
Nincs pokol, nincs mennyország,
mindkettő álom csupán.
Képzeld azt, ma minden ember:
boldogságban él.

Képzeld el, nincs ország,
amelyért ölni kell –
képzeld el, nincs vallás,
amiért halni kell!
Képzeld el azt – ma minden ember:
békességben él.

Mondhatnám, hogy csak álmodom –
Így élek egyedül.
Én olyan vagyok, hogy elhiszem:
minden ilyen egyszerű.

Képzeld el egy úton –
Soha nem tévedhetsz el,
És egyenlő már minden ember,
– lesz egy kéz, mely felemel –
És nem lesz többé olyan ember,
Ki a holnapjától fél.

Mondhatnám, hogy csak álmodom –
Így élek egyedül.
Én olyan vagyok, hogy elhiszem:
Minden ilyen egyszerű.

^ tetejére

 
 

 

KÉRLEK ANYÁM


Hol volt egyszer, hol nem volt –
volt egyszer egy fiú és egy lány.
Együtt voltak két éven át –
sok szerelmes, forró éjszakán.
Egy napon úgy érezte a lány –
szíve alatt hordja magzatát.
Fáradt volt, de nem tudott aludni –
átkozta magát – s az éjszakát.
Felkel reggel, bement a gyárba –
Így ment ez még sok-sok napon át.
Nem szólt semmit, ha mondták – Milyen sápadt!
csak kiengedte néha ruháját.
Sokat sírt, de mindig arra gondolt –
milyen volt az ő gyerekkora.
És nem mondta a fiúnak sem este –
miért kell másnap elutaznia.
Hajnal volt, a pára még a földön –
erdő mélyén sikoltott a lány.
A fák, a bokrok nézték csodálkozva –
felriadt egy alvó kismadár.
– Nem élhetsz – nem élhetsz kicsiny gyermek –
Nem kívánom neked sorsomat.

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
kérlek anyám, hagyj élni engem –

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem
Hadd láthassak színeket és fényt –
Hadd érezzek igazi szenvedélyt –
Hadd nyíljon a szívemben virág –
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám!

Ne szüljön a világ olyan anyát –
Ki elveszejti saját magzatát –
Ne szüljön a világ olyan anyát,
Ki elveszejti saját magzatát –

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem –
Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem –
Hadd láthassak színeket és fényt –
Hadd érezzek igazi szenvedélyt –
Hadd nyíljon a szívemben virág –
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám!

^ tetejére

 
 

 

KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT


Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után –
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény –
Ki szívét osztja szét,
az élet, csak övé –
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt, s amiért :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ha félsz, gyere állj mellém –
szívem, szívedhez ér…

^ tetejére

 
 

 

KOCSMA BLUES


Lenn a Pongrác úton,
egy régi kocsma áll –
lenn a Pongrác úton,
egy régi kocsma vár.

A Pongrác úti kocsma –
nem rúg ki a Szamosra –
Nem semmi ez a kocsma,
a vasút mellett jobbra.

Nem szól benne ének,
nincsenek itt zenészek,
pálinkát és bort sem mérnek,
üresek mind a székek.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér –
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába, temetni jöttem
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.

A Pongrác úti kocsmát,
csak kevesen ismerték –
A belvárosi dandyik
messze elkerülték.

Nem voltak itt dögös verdák
milliomos rock zenészek –
A falak sem mesélnek,
pedig nagy volt itt az élet.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába, temetni jöttem
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.

A Pongrác úti kocsma
szakadtan dől a porba –
A szél a végső siratót
az „Auguszta telepről” fújja.

Tábla nem fog állni,
hogy itt ült: R. B. Kapitány
Kék overállok füstölik,
az utolsó Symphoniát.

Ez az a kocsma, hol nincs már pincér
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába temetni jöttem.
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.

^ tetejére

 
 

 

KÖZELEDNEK AZ ÜNNEPEK
/ MTV 1998. Karácsony /


Közelednek az ünnepek –
év jön év után.
Egy régi-régi dallam
füledben muzsikál.

Közelednek az ünnepek,
mondd mit adhatok neked ?
Csak néhány szót, mely szívedhez ér !
Együtt legyek veled.

Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, bíztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó.

Kéz a kézben hosszú a sor,
az égig felér,
ott találkozunk azokkal is,
akikért egy-egy gyertya ég.

Ha átjutunk az Üveghegyen,
majd mesélek neked,
sárkányokról, bajnokokról,
s miért jó veled.

Legyünk együtt, ünnepeljünk,
mint egy nagy család,
s a képzelet, mint kék madár
minket megtalál.

Énekeljük együtt a dalt,
mely az égbe száll.
Kigyúlt a csillag felettünk,
valaki reánk vár.

Otthonodban gyertyák gyúlnak,
fellobban a láng,
megterített asztal mellett
jó hírekre vársz.

Legyen egy szó,
egy igazán jó,
legyen a szó :
a szeretet jó.

Legyen egy szó,
egy igazán jó,
legyen egy szó :
mely hozzád szól

^ tetejére

 
 

 

KŐRÖSI ÁGNES


Este, este, hűvös este –
jövök hozzád, ülj a kertbe.
Jövök hozzád nemsokára,
teríts asztalt vacsorára.

Paripámnak nincsen párja
hozzád repít hosszú lába –
Oh Istenem, mit vétettem,
bolond fejjel beléd estem.

Évek óta arra várok
mondhassam azt: veled járok.
Tudom neked is régi vágyad,
takaríts most, vesd az ágyat.

Legszebb ruhám kivasaltam
a barátoktól kölcsönt kaptam –
Nekünk nyílik minden rózsa,
mi kihajlik a széles útra.

Fenn az égen esőfelhő,
fejem felett nincsen tető.
Megyek hozzád jól elázva,
kocsmasarkon meg-megállva.

Ne gondolj most semmi gonddal,
neked húzza most a banda –
Ne gondold azt, mi lesz holnap,
dobd le ruhád, jöjj karomba.

Kőrösi Ágnes kérlek szeress –
jöjj el a táncba, szívem tied.
Holnapi csókot soha ne ígérj.
Kőrösi Ágnes légy az enyém.

^ tetejére

 
 

 

KURÁN GERGŐ BALLADÁJA

Híres sámán volt korában -
István királyt koronázta -
Mogyoródon dárda-erdő,
bárdot fogott Kurán Gergő.

Zenélt Mátyás udvarában -
könyvet írt - Európát látta -
Hajnalban még táncát járta,
zászlóján : Pro Libertate !

Ki volt ő, hol volt országa ?
Nem lesz aki megtalálja.
Messze száll - szájról szájra :
Kurán Gergő balladája.

Asszonyok mesélik sírva,
Petőfivel tették sírba -
lett Budának megmentője -
tudós is, míg tartott pénze.

Várost épít, ha azt kell tenni,
ő lett Széchenyi, s Kazinczy -
Vizsgálták csontvázát többen :
ráírták - Ez ismeretlen !

Ki volt ő, hol volt országa ?
Nem lesz aki megtalálja.
Messze száll - szájról szájra :
Kurán Gergő balladája.

Nevezték őt Attilának,
Szárszón még a postás várta.
Később vitték Kőhidára,
naplója lett Bibliája.

A világ égett, mint fáklya,
fogorvos lett Afrikában.
A maghasadást feltalálta -
vadászni ment Alaszkába.

Ki volt ő, hol volt országa,
Nem lesz aki megtalálja.
Messze száll - szájról szájra :
Kurán Gergő balladája.

Nem jutott neki csillag, érem -
gyerek volt a Corvin-közben.
Otthonra lelt Ausztráliában,
kik bújtatták - mind árva.

Eljön majd 2070,
áll egy sírhely érintetlen.
Néhány szó, egy kicsiny tábla :
„Addig élt, míg volt hazája”

Ki volt ő, hol volt országa -
Nem lesz aki megtalálja -
Messze száll - szájról szájra :
Kurán Gergő balladája.

^ tetejére

 
 

 

LÁSZLÓ KIRÁLY BALLADÁJA


Virágszemből könny kicsordul,
szörnyű világ - lányra fordul,
Lóra kapták, elrabolták -
nem vigyázta senki sorsát.

László herceg lova vágtat,
rossz besenyő nyomdokába,
Vele együtt angyal szállhat -
por emészti égő fákat.

László herceg épp eléri -
súlyos csapás nyitja vérit,
Kard villan a pogány kézben -
vörös felhők fenn az égen.

László herceg szúrt sebével,
védi a lányt puszta kézzel -
Szabadul nemzet virága,
besenyőre hullik átka.

László herceg csata hőse,
vágta fejét besenyőnek -
Mezőn termett szép Virágra -
jel került a homlokára.

Dicső nap jön - dicső éjre -
kifolyt minden - pogány vére.
Sok vitéz már álmot alszik,
hantjukon - vér virágzik.

Kerlési domb - szentelt napja,
köd takarja - öröm rajta -
Zászló kerül - dicső hantra,
halottaink eltakarja.

^ tetejére

 
 


LÉGY, CSAK ÚGY – SZERELMEM

Légy csak úgy:
szerelmem,
ahogy napfény csillan a hallgatag tavon –
szikrázón és változón.
Boríts el fényeddel forrón és vallatón –
Légy olyan, mint a hullám,
mely felemel, ölel
majd mélybe ránt
és légy meleg fészek
megbújva lombok hajlatán –
Légy nekem árnyas hely a pusztán
hosszú út után –
vagy messze látszó torony
fagyott szirtek fokán.
Légy illatos kávé
egy fáradt reggelen,
légy őrjítő vágy
s az értelem –
Adj magadból többet,
add egész önmagad –
Kívánom önzőn:
ne ölelj többé másokat –

Légy most már vak,
hisz láttál mezítelen,
agyad hátsó zugában is
csak nekem legyen helyem.
Úgy nézz rám,
hogy magadat lássad –
Légy árnyékom,
s én leszek hűen követő társad.
Légy apám, s szeretőm,
Légy férjem, s fiam –
Enyém légy egészen,
engedd, hogy lehessek
Te és Önmagam –
Légy Te, mint Én lennék –
s én leszek TE MAGAD!

^ tetejére

 
 


LÉGY TE A BAJNOK

/Az 1999.évi budapesti Öttusa Világbajnokság Himnusza /


Érintsen meg Istenek ujja,
a győzelem ára : kín,
de ott a cél – első legyél.

Vidd a hírt – az ősi legendát,
hegyeken át és völgyön át
hisz a cél – első legyél.

Előtted még öt tusa – öt próba
lovad ugrik az időn túlra,
a cél – első legyél.

Ha pengéd hullik, pisztolyt a célra,
ha fegyvered nincs : ússz tovább
a cél – első legyél.

Hej, hej, hej –
minden nap – minden éjjel.
Hej, hej, hej –
futva menj a hírrel.

Ha felléphetsz a nagy dobogóra,
ne nézz vissza a megtett útra
a cél – első legyél.

Légy olyan, ki száll az égen,
ő előtted járt, nem is oly régen
a cél – első legyél

Te legyél az ember, ki mindent elér,
ki a győzelemért az égig felér –
ami volt, ami lesz, az mind te legyél
légy te a bajnok, míg éltet a cél.

^ tetejére

 
 


LEGYEN BÉKE

– Legyen béke,
legyen szeretet.
A fiú, kit vártunk
– megszületett.

Remény, hogy lehet még –
égi üzenet.
Mely életről szól,
mely enyém és tied.

Legyen még este,
mely reggelhez ér.
Adj annak békét,
ki arra nem kér.

Együtt az úton,
mi hazáig elér,
légy te az ember,
ki engem hazakísér.

Ha megláttad fénylő csillagom
kell, hogy érezd – veled vagyok.
Érintse szívedet távoli fény,
kezem, ha este kezedhez ér.

Ha kinőtt a szárnyad
repülj az égig,
légy te csak egy napra,
szeressél mégis.

Énekek éneke
szálljon a szélben,
találjon hazát,
ki már nem remélhet.

^ tetejére

 
 


LEGYEN MÉG


Legyen még egy nap,
legyen még egy éj.
Legyen még egy dal
végre megértenél.
Kérlek segíts,
már annyiszor hibáztam.
Nézz rám úgy, hogy
magamat lássam.

Veled szédül az este,
veled igaz minden szó.
Taníts újra élni,
mutasd mi jó.
Árnyak között élünk,
fáj minden szó,
valamire várunk,
mi nem lesz – sose volt.

Neked más a világ,
minden mást jelent,
amit érzek most csak
félelem.
Ha van néhány pillanat,
ha itt vagy velem,
mit szeretnék, mi jó lenne
azt nem merem.

Ez a dal soha nem lesz a tiéd
S a te dalod nem lehet enyém.

^ tetejére

 
 


LEGYEN SZERETET


Kell egy tiszta vízű tó –
s egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs –
s kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél
együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék –
s az érzés, mi halva volt:
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás
s az együtt mondott szó:
hogy a szeretet az egyetlen
mi neked is nekem is jó.

Az égből az angyalok
úgy néznek majd reád
megszületett ím prófétájuk
az új Ember-király.
Ha kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
Egyszerű, csak arra gondolj:
Legyen szeretet.

^ tetejére

 
 


MADÁRKÉNT JÖTTEM


Gyűrött lepedők - elhagyott szobák,
tépett álmot már nem kívánsz -
Férjek, feleségek, vasalatlan ráncok,
a múltra többé nem kiáltok.

Albumok, fotók, ruhátlan lányok,
soha fel nem hívott telefonszámok -
Érzelmek, könnyek, kis hazugságok,
a múltra többé nem kiáltok.

Megjöttél, mit mondhatnék ?
Minden volt, ennyi lett újra,
Semmi az egész, az út közepén állok,
a múltra többé nem kiáltok.

Így kellett volna régen,
így volt megírva, naiv mesékben.
De minden napot végleg bezárok,
a múltra többé nem kiáltok.

Madárként jöttem - madárként mentem,
vadlovakkal a pusztán át.
Állsz előttem - ismét élek.
Szeretni mégis - mégis félek.

Honnan és miképpen, már végleg mindegy.
Nem sietek, nem várok : mert ki jön, az elmegy -
Ha csak egy pohár bor az élet, jobbra várok -
a múltra mégsem - mégsem kiáltok.

Szavakból szobrok, a teljesség képe -
lehet a minden - semmiért cserébe.
Ajándék az élet - nem átok,
a múltra mégsem - mégsem kiáltok.

Madárként jöttem - madárként mentem,
vadlovakkal a pusztán át.
Állsz előttem - ismét élek.
Szeretni mégis - mégis félek.

^ tetejére