MAGADAT VÁLLALNI KELL

Ne állj ki többé a kirakatba,
ha rángatnak, ne érezd!
Tudod jól, aki vásárol,
csak nőt akar – nem téged.
Az ezüstrókát válladról,
dobd le, mielőtt éget.
Ne fogj meg soha olyan kezet,
ki zsebébe nyúl le mélyen.

Magadat vállalni kell,
hitedet vállalni kell,
szerelmed vállalni kell,
és szeress úgy: ahogy érzed.

Ne állj ki többé a kirakatba,
ha félted már az arcod.
Akármi leszel itt ezen a földön:
nem nyerheted meg harcod.
Hosszú csápos szemeikkel,
tapogatják a tested.
Amitől boldog kicsiny hitűk,
nem érinti meg lelked.

Magadat vállalni kell,
hitedet vállalni kell,
szerelmed vállalni kell,
és szeress úgy: ahogy érzed.

Ne tudd meg soha mi a szokás
a szerelemben: csak Érezz!
Ne tudd meg soha mi a szokás:
csak szeress úgy,
ahogy érzed.

 

MAGYAR BALLADA
/ Koltay Gábornak 2000-ben, születésének 50. évfordulójára /

Volt ő,
de mégsem írják -
milliók keresték
rejtett sírját.
Volt ő,
legendák tudják :
fáklyák kísérték
utolsó útját.

Ember volt,
emberként érzett,
akart és tett -
ez lett a végzet.
Kedvese volt
seregnyi népnek,
kik nem jutottak
közel a fényhez.

Választ adott
titkolt kérdésre,
elhallgatott szavak
általa éltek.
Remény volt :
Lehet mégis !
Miénk a Föld,
miénk az Ég is.

Úgy mondták :
Ő régimódi,
nem jó az Isten,
akit szólít.
Dobálták sárral -
másoknak adták,
a teremtést,
kutyákra hagyták.

Kergették
sápadt világba -
lett kényes királyok,
felkent katonája.
A sok viadalnak
egy lett ára :
szíve lett
végtelen árva.

Oly korban élt,
mikor a hőstett,
más lett már,
mint amiket ő tett.
Nevették,
azt mondták - Őrült !
Lassan fontak
köréje gyűrűt.

Hagyták veszni
csatatéren -
páncélja alatt
vérző sebével,
De feszítették
a rostélyt róla -
hallgassák még,
egy utolsó szóra.

Éjszaka volt,
mikor elmentek,
a hűek, a tagadók,
s az áruló szentek.
Felállt mégis -
kettőt lépett
egy angyal szállt
vérző sebére.

Szólt az angyal -
csak egy az élet !
Nem teheti, hogy elmegy -
élhetne végre !
Mert jól tette dolgát,
amíg tehette,
kincs lesz egyszer minden,
s legenda körülötte :
Ő lesz az új monda,
az embert kiáltó -
ő lesz a példa -
embert megváltó.
Ő lesz ki az embert,
becsületből hitte.
ő lesz egy szegény sors
szenvedő szülötte.

Ő lesz a könnycsepp
anyja szemében -
ő lesz kit büszke apja,
halálig nem ért meg.
Ő lesz az áldozat
egy gyűrött régi képen -
Hol egy táblát lehet látni :
Bosszút állunk érted !

/ Ő lesz a jövő,
ő lesz emlékünk –
ő lesz a mag,
mit aratáskor remélünk.
Benne él apánk tovább,
ki megbocsát, nem vádol.
Velünk élő legenda,
egy üzenet
a múltból. /

 

MAGYAR GOLGOTA

Küldd elém az írót : Mikes Kelement.
Magyar sors várt rá is - szögezd fel velem.
Küldd elém Zrínyi Miklóst, kinek elveszett a vára,
szögezd velem együtt a magyar Keresztfára.

Küldd elém az utazót : Kőrösi Csoma Sándort,
ő sem maradhat le a Magyar Golgotáról.
Küldd, jöjjön hozzám, Gróf Széchenyi István,
a hídja mellett ott lesz ő is a magyarok Keresztfáján.

Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán

Küldd el nekem, Petőfi minden csontját,
megfeszítik őt is, hol a magyar sorsot írják.
Küldd elém a festőt: Csontvári Kosztkát,
ki megálmodta a vásznon - önmaga keresztfáját.

Küldd elém a költőt : József Attilát,
szögezd velem együtt, ő is kap keresztfát.
Küldd a zeneszerzőt : Bartók Bélát
kiket a sors messze űzött, mind velem lesz a keresztfán.

Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán

Küldd elém Sütő Andrást, ki hetven éve várja,
átrajzolták térképét, más lett a hazája.
Küldd, jöjjenek hozzám kiknek nem találják sírját :
a Don kanyarban magukat örökre beásták.

Küldj elém egy gyereket a Corvin közből,
Küldd mellém Nagy Imrét, őt is szögezzék föl.
Küldd elém a művészt : Latinovits Zoltánt,
kit a magyar sors tett örökre, színészkirállyá.

Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán

Küldd elém egy könyvben,
nyelvünk legendáját,
s minden szó majd megtalálja
külön Golgotáját.

Ébredj fel, fényes napra,
elmúlt az éjjel.
Ébredj fel, tiszta szívvel,
a régi szenvedéllyel.
Egyenest állj, mint nyárfa,
a szélnek ellenállva,
Egyenest állj, te leszel :
a magyarok Keresztfája.

^ tetejére

 

MAGYAR PASSIÓ

Végig a Kereszt útján,
hátunkon cipelve a szót,
ezer éve járjuk
a Magyar Passiót

^ tetejére

 

MAGYAR RAPSZÓDIA

Európa közepén, mondd mit hívnak hazának,
hol a szavakra, s a csókra őrök nem vigyáznak –
Hol a költő és a színész gyilkosa magának,
hol vér folyik a sebekből, de orvost nem találnak
Haj rege rajta.

Európa közepén, mondd mit hívnak hazának,
hol egymillió csillagra a földtől messze várnak –
Hol bűnös és büntetlen egy templomban térdel,
hol felszántva a határ, hol végtelen az éjjel
Haj rege rajta.

Európa közepén, mondd mit hívnak hazának,
hol jövendölő bölcsek, hosszú telet várnak,
hol kerékbetört nemzedékek álmodtak hazát,
hol egyaránt ver zápor szolgát és királyt
Haj rege rajta.

^ tetejére

 

MÁR NEM

Már nem hallom, egy soha sem volt perc
fülembe dörömbölő csendjét –
már nem hallom, amit kerestem –
s hogy kerestem is csak emlék.
Te magad akartál lenni –
de mit kellett volna tenni ? –
Amit akarhattunk volna,
az megmaradt :
az semmi !
Mert
mese, hogy volt egy öregember,
s egyszer hullt a hó.
De az apóka ,
s egy néni, azt mondták :
mégis, talán mégis.
Mégis védik,
ami megmaradt.
Legyen úgy, ahogy az élet kéri –
ahogy senki nem érti,
úgy legyen
mégis.
Lesz valaha egy új világ,
mely megérti : mi fájt.
Mely arról szól, hogy volt két ember
ki ugyanarra várt.
Mindkettő gyenge volt –
vétkezett.
Önmaga,
s a másik ellen.
Nem tudhatták mit hagynak el :
hogy emberük az ember.
Az Egyik csak élt,
a Másik csak kért –
csak szeretetet – csak úgy senki ellen.
De az Egyik nem vette észre
s megölte őt –
önmaga,
s a másik ellen.
Ha olvasod a mesét,
sírsz majd anyáddal –
sírsz ott a sírnál –
ahol temetsz majd engem is –
ahol késő már, ha hívnál.
Nem szégyen az a forradás,
melyet titokban mutattál,
mely az a seb, hogy találkoztunk –
hogy önmagadban láttál.
Most nagyon kéne –
valaki átöleljen,
elhiggye –
őszintén szeretném :
nagyon szeressen úgy,
ahogy én is szeretném.
Jó lenne most
ne kelljen arra várni –
mit szól a világ ?
Jó lenne semmit se látni.
Jó lenne hallani lépteid a lépcsőn,
hogy jössz,
mert döntöttél –
s nem kell többé az álmot várni –
az álmot :
Ha itt lennél.
Mert nincs még –
nincs késő.
De annyiszor volt már szó –
olyan szó,
ami a végső.
Mindent szétrontottam magam körül,
mert tudtam reád vártam.
Már tudom nincs értelme –
mégis ezt kívántam.

^ tetejére

 

MÁSNAP REGGEL

Egy pillanat, egy mozdulat,
az álomkép gyorsan szétszakad –
Mint ólomsúly a vállamon,
néhány búcsúsor az asztalon.

Egy torz mosoly, arcomon
sötét maradt ezen a hajnalon.
Még az ágy meleg – hiszem, csak álmodom
a Híreket egyedül hallgatom.

Üres maradt egy képkeret,
nincsen más, csak a képzelet.
Lépteid nem hallhatom
fáj nagyon ,nincs már több alkalom.

Nem kell, hogy visszatérj,
nem várlak rég
Nem lehet több életünk –
egy van, azzal élj?
Mondd ennyi volt,
mondd, nincs tovább –
Ennyi volt, mi szép
Hosszú forró nyár után
Hó szagú a szél.

^ tetejére

 

MEDDIG VÁRJUNK MÉG

Földből és sárból
levélből, ágból –
elvetett magból az élet kinő –
Porból és széltől,
kőből és kéztől
a szív erejéből
él a jövő –.

Ha a madárnak
törött a szárnya
nem repül égig, nem énekel –
Ha a folyónak
nincs, csak egy partja
és áll ott egy révész,
azt ne fogadd fel.

Ha lesz, aki mondja
áll már a szobra,
lesz majd egy tér, hol gyűlik a nép –
Ott felkél az ének
a Földnek az Égnek
s a virág kinő,
hol mozdult a kő –

Mondd mi az útja
az ágyúgolyónak
a mennyet idézi, de földi a cél.
Pusztul a templom,
hol ősi az ének,
mely emberi volt,
de az égig elért.

Szólj még, ha szólhatsz!
Ha érted, hozzád szólnak –
szólj, amíg szólhatsz még,
hogy élünk, s van remény –
Szólj, amíg értik,
mit mondanál vagy gondolsz még –
Mondd meddig várjunk?
Mondd meddig várjunk még?

^ tetejére

 

MEGMARADNI

Megmaradni :
Kell !
Ahogy kell meleget enni,
s aki csókol
azt szívből szeretni.

Amíg élsz, amíg várnak rád :
azt hiszed : ez semmi !
De megmaradjunk azért,
mindent meg kell tenni.

^ tetejére

 

MIKLÓS VITÉZ

Sehová nem indulsz,
sehonnan nem jöttél –
Nincs lovadnak abrak,
kancsó bort sem vettél.

Nincs szerelmes alkony,
nincsen hűvös hajnal –
Miklós vitéz – Hej,
lovad merre nyargal?

Három vármegyében
az iskolát kijártad.
Amerre csak jártál,
mindenütt csodáltak.

Hajlongtak előtted:
szolgák és királyok.
Ágyadba feküdtek
titokban a lányok.

Kés szorult hátadnak
az „ellen” vért kívánt –
Angyal lebegett felett.
Kidőlt a méregpohár.

Miklós vitéz rajta –
Indulj az utaknak,
bár az idő nem jó
egy magányos lovagnak.

(Hommage á J.M.)

^ tetejére

 

MINDHALÁLIG BEATLES

Az a piszkos bár a vörös fényben Amerikának látszott –
összejöttek öten – Ők a régi barátok.
És a feleségek, az emlékek, az elhervadt virágok –
és behűtve a pezsgő – az asztalokon az álmok.
A „Zugügyvéd”, kinek csalni kellett,
hogy életben maradjon.
Csalt, hogy pénzhez jusson,
és csalta őt az asszony.
Még egyetemre járt, a „Kortárs” -ban megjelent egy verse –
berúgott – mert félt – gyorsan fél-kilencre.
Még, csak még – ne legyen vége az estnek.
Az álmok nem várnak,
gyorsan hazasietnek.
A „Gitáros”, ki énekelt, matematikus lett régen –
nem énekel, nem komponál, csak zavartan ül a széken,
mellette ott a felesége, kit egy esős délután,
véletlenül ismert meg a Zeneakadémián –
Gyugyu volt a bassz-gitáros, akit meghurcoltak sokszor,
nem érti, hogy a világ – nem olyan, mint egykor.
Erdőben él (s) nem tudja, hogy hány éves a lánya –
ki akart menni mindenáron, végleg Amerikába.
Még, csak még – ne legyen vége az estnek.
Az álmok nem várnak,
gyorsan hazasietnek.

A Bandában a leghátsó, kinek sörre sincsen pénze –
elmenekült a dobok mögé, hogy lazítson már végre.
Ő már akkor régen, mindent - mindent értett.
–segítséget kért, és „ Mária ” lehajolt érte.
Janó, Gyugyu, Palya, Ricsi és Márk a negyvenéves –
Összeállt a csapat és ismét szólt az ének.
Márk, hogy segítsen, hazajött Amerikából –
Ők itt maradtak végül
hazájuktól távol.
Nehéz nap hozott – nehéz éjszakát –
Mert a Beatles mindhalálig fáj.
Volt egyszer egy banda, volt néhány bohóc,
akik őszintén szerették a Dalt és amiről szól.
Még, csak még ...
Nehéz volt a nap, és nehéz éjszakája.
Öt régi barátnak,
nem lesz közös az álma

^ tetejére

 

MINDHALÁLIG BLUES

Hajnalban indul, esőszagú kabátban –
cigaretta lóg a szája sarkában –
Gyűrött arcú szeretője ottmaradt az ágyban –
a szívét, a szívét sohasem borotválja.

Melózni a piacra jár, tíz éve nem zenél,
barátja rég nem ír – valahol Sydnie mellett él.
Vagyonát egy ügyvéd, volt asszonyára játssza,
felnőttek a csápolók is – mindnek van családja!

Sárgulnak a képek, szobája falán,
régi híres dalaira, nem emlékszik már –
Tisztelettel hallgatják, – de szólnak – Hátha fáradt!
Menne is, maradna is – Túl fiatal még a halálra.

Társaságban, ha szó kerül: Milyen volt a Banda?
Homlokán a ránc eltűnik egy pillanatra.
Néha egy klubban énekel, néha beindul még.
Nem vádol, nem verekszik. Lassan-lassan kiég.

Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues.
Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues!

^ tetejére

 

MINDHALÁLIG HOLNAP

Mondtad: Igen –
mondtad már: Nem –
mondtad: Miért hagytuk, hogy így legyen!
Mondtad: hogy Kell –
mondtad, hogy: Még –
mondtad már azt is: Láss, ne csak nézz!
Mondtad, hogy: Itt –
mondtad: Miért –
mondtad már azt is: Miénk itt a tér!
Mondtad, hogy: Utca. –
mondtad, hogy: Fal –
mondtad, hogy nálad mindig: Két forint ez a dal –
Néhány éve mondtad –
Bíborban születtem –
néhány éve mondtad –
Zöld csillag lettem –
Most itt állsz és azt hiszed
lehetett volna más –
Így maradsz Te mindig:
Mindhalálig Holnapra vársz!
Mondtad, hogy: Fájdalom –
mondtad: Rossz vér –
mondtad: A becsület ennél mégis többet ér –
Mondtad: Majd most –
mondtad: Már tegnap –
mondtad, hogy: Várj míg felkel, majd a Nap –
Néhány éve mondtad –
bíborban születtem –
néhány éve mondtad –
Zöld csillag lettem –
Mondtad már: Rózsa –
mondtad, hogy: Szenvedély –
Mondtad: Ne várd a májust. Hosszú lesz a tél –
Mondtad: A játék –
mondtad: Király
mondtad, hogy: Szállj fel szabad madár!
Néhány éve mondtad:
Elszállt egy hajó a szélben –
néhány éve mondtad:
A kőfalak leomlanak –
Néhány éve mondtad: Lehetett volna más –
Így maradsz te mindig –
Mindhalálig holnapra vársz!

^ tetejére

 

MOMENT MUSICAL

Más hallja, amit mondok,
más olvassa levelem –
Más lát a szememmel,
más éli életem.
Kinek neve volt:
nem tudja már,
Hol utca volt:
ott nincs tovább.
Tükörbe nézel,
senkit se látsz,
akihez szólnál:
háttal áll.

Más szól még helyettem,
más ölel ágyamon.
Más énekli énekem,
másról szól a bánatom.
Kinek anyja volt:
tagadja már,
Akihez jöttél sohase várt.
Tükörbe nézel
senkit se látsz,
akihez szólnál
háttal áll.

Amit gondolsz, úgy legyen,
ne jelentsen mást,
Ha a Nap felkel reggel legyen,
csak magad légy – ne más.

^ tetejére

MONDD, GONDOLSZ-E RÁM...

Mikor egy Este,
otthon egyedül talál,
az ablakon kinézel, de semmit se látsz –
mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből
az idő elszivárog
és elfelejtett szavak után
nem fordulsz már vissza –
mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent – úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra
görbülne szád – mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól – nem kapod ajándékba vissza –
imád az égbe, hallgatásod földre száll –
mondd gondolsz-e rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
magadat a tükörben oly öregnek látod –
mondd gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod és
napról-napra árulod el titkaid másnak –
mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben
te egyedül gömbölyödsz fészkedbe –
mondd gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbensőbb titkaid nem érti új barátod –
mondd gondolsz-e rám?

Egyszer majd tudod,
szép lesz újra minden.
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben –
Igaz lesz minden szó –
a csókok szívhez érnek –
s a madarak a messzi délről
lassan hazatérnek –
S én várni fogok, mert várni kell arra:
aki nem jön el.
Fáradt éjszakában – tudod – álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen –
akit az éjjel vártam – nem jön ma sem el.

MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ

Ami volt, s ami lesz még.
Kicsontozott életünkből,
megmaradt emlék
- most és mindörökké.

Ha nem is lehet, szeretni kell még.
Megérint, engedd melléd :
a boldogság ritka vendég
- most és mindörökké.

Felnyílik titkot rejtő ládánk,
előkerül sok emlék.
Kürtök hívnak messze,
várj, ne menj még
- most és mindörökké.

Nem tudhatjuk : mi a rejtély,
napról napra élünk,
sok a kísértés.
Emelj magadhoz Istennek
– most és mindörökké.

Megmutattam mindent,
átlátszó lett a holnap,
légy egészen enyém,
ágyunk lett a szentély
- most és mindörökké.

Ablakok csapódnak,
a semmi törik ketté –
Akármi volt,
akármi lesz még,
szeress most
és mindörökké.

MOST MÉG

Most még ne mondj semmit –
Majd akkor, ha megjöttél.

Most még ne mondj semmit –
Csak akkor, ha döntöttél –

– még ne mondj semmit addig,
míg nem érted, mit tettél –
ne mondj semmit még,
mert – nem vagy –
nem jöttél.

Most még nem létezünk,
csak játszunk –
csak játsszuk, hogy élünk,
mert ez nem az,
amit akartunk,
mert, amit akartunk:
attól félünk.

Most még ne add nekem,
mit mástól elvettél –
most még ne mondd – már akkor –
már akkor szerettél.

Most még ne mondj semmit.
– majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad,
melyek vége nem a pokolba szakad.

Majd, ha megszültük egymást,
nagy vajúdás után –
Akkor mondd:
– Nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.

Most még legyünk csendben,
hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat,
mit látni nem akartunk.
Lerombolt vágyak mellettünk,
melyek közt lelkek bolyongnak –
akik közt megszűnt a kapcsolat,
csak látszat az –
mi megmaradt.

Most még –
próbálj szállni.
Ne légy vergődő madár,
Légy Te a vándor,
ki végül hazatalál.

De én –
hadd mondjam azt –
szeretlek...

....s ezért én elmegyek,

hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn,
mert szeretni így nem lehet.

Ha majd átléped a lét küszöbét –
Ha majd fájni kezd:
a „Nincs többé”
Értelmet kap:
mi volt a „Volt” –
s mi volt: „Miért”

Egyet megtudsz majd biztosan,
– Lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged –
mindennél jobban szeretett.

Elmegyek –
ne bántsalak többé,
elmegyek,
mert szeretlek –
szeretlek örökké.

NAGYAPÁM, PANTOL MÁRTON

Pincér volt egy nagy hajón,
mely Pestről indult az Al-Dunáig.
Elvette anyám anyát,
ki lengyel is volt meg sváb is.

Az Andrássy úton áll -
kezében fehér kendő -
egy fotó őrzi így emlékét,
s a Liget : a városi erdő.

Koccintsunk az egészségre -
ahogy a régiek csinálták,
A vendéglőben nagyapámnál,
akik a Bástyában még látták.

Ott az éttermében,
szervezte a semmit -
Negyvenhétben elvették tőle,
mert el lehetett venni.

Szerette a nagymamát,
kinek tizenkét testvére -
szétszéledt a világban,
keletnek, nyugatnak, délnek.

Koccintsunk az egészségre,
ahogy a régiek csinálták -
A vendéglőben nagyapámnál
hisz a Bástyában még látták.

Elment tőlünk csendesen,
Ezerkilencszázötvenötben,
elbújt végleg a nagymama
szívében örökre.

Ki levelet írt, hét testvérének
szerte a világba -
kik megmaradtak emlékként,
egy valaha nagy családnak.

Legyen könnyű a föld
évszázados nagyapámnak,
Legyen hajó, mely elviszi
még egyszer az Al-Dunára.

Kezében fehér kendő,
máig ugyanúgy látom -
Nagyapám volt az az ember,
nagyapám : Pantol Márton.

NE FORDULJ EL

Töröld meg arcod,
inged ujjával –
Szavad nem értem,
árnyékban állsz –
Utolsó paklidat,
elosztogattad –
Nem vár sehol,
saját szoba.

Töröld meg arcod,
széthullt az este –
Az ajtókat bezárták,
mindenki elment –
Köszönj hajlongva,
a süket csöndnek –
melletted áll egy lány
összetörve.

Töröld meg arcod,
menj hogyha hívnak –
Egyszer az álmod még,
igaz lehet –
Védtelen voltál,
ki sose tanul –
Kaptál már eleget övön alul.

Ne fordulj el, az nem segít!
Ne fordulj el – Ne menekülj!
Ne fordulj el, az nem segít!
Ne fordulj el – Ne menekülj!

Háttal a magasnak, háttal a fénynek –
Arccal a sötétnek, arccal a mélynek –
Háttal a partnak, háttal a célnak –
Arccal a sebeknek, arccal a kínnak.

Ne fordulj el, az nem segít!
Ne fordulj el – Ne menekülj!
Ne fordulj el, az nem segít!
Ne fordulj el – Ne menekülj!

NE HAGYJ EL

Ne még –
Ne menj még –
Ne most még –
Ne menj még
Kérlek ne hagyj el,
Kérlek ne menj el –
Ne menj el,
Most még.

Nincs bűn –
Mit gyónni kéne –
Nincs vágy –
Mit bánni kéne –
Kérlek ne hagyj el,
Őrizz meg engem,
Őrizz engem –
Ne menj még.

Mondd miért nem nyíl ki szárnyunk –
Mondd miért nem győz a vágyunk –
Mondd miért nem érint a fény,
Mely szívünkben él már rég.

Ne még
Ne menj még,
Ránk zuhant minden –
Ne most még –
Kérlek ne hagyj el –
Szeress még –
Ne menj el –
Ne menj még.

Mondd miért nem nyíl ki szárnyunk –
Mondd miért egymásra várunk –
Mondd miért nem érint a fény,
Mely szívünkben él már rég.

Nézz rám –
Szeretlek így –
Nézz rám –
Elmúlt a kín –
Kérlek ne hagyj el –
Még minden jó lehet,
– jó lehet –
Most még –

Szeress úgy, szeress úgy
Mint én –
Szeress még, szeress úgy
Mint én.