Kormorán - Dalszöveg

A forrás felé szövegkönyve A lovak álma szövegkönyve Magyarnak lenni hivatásunk szövegkönyve A Napba öltözött leány szövegkönyve Korábbi albumok szövegei: << - 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - >>

ROMALÁNY BLUES	TANÍTVÁNYOK
RONDO	TÁVOL A FÖLD
SIVATAGI VIHAR	TE AKARTAD
SZÁRNYA TÖRT MADÁR	TE ÉS ÉN
SZERELMEM AFRIKA	TE VAGY AZ
SZERELMÜNK ÁRA	TÉGED
SZERELMÜNK A KÖDBEN	TÉGY ÚGY, AHOGY ÉN
SZERETLEK AKKOR IS…	TIÉD A JEL
SZÓLJON, AKI LÁTTA	TIÉD MINDEN DAL
TALÁN, TALÁN	TRANSIT BLUES

	ROMALÁNY BLUES Még 16 sem voltam – romalányért bomoltam, Égő csipkebokorban, százszor ráborultam. Barna testű romalány, egy balektól lenyúltam – Égő csipkebokorban, százszor ráborultam. Agyamból kiment a vér, repültem és lehulltam – Égő csipkebokorban; százszor ráborultam. Senki se tudja mit éltem át – senki se tudja, ki volt a lány – Senki se tudja, hogy éltük át, azt a régi éjszakát Szívem összetörte – míg szeretni megtanultam. Égő csipkebokorban, százszor ráborultam. Öle tüzes parázs volt, már 30 rég elmúltam – Égő csipkebokorban, százszor ráborultam. Oh, mennyi éjszaka volt, mikor szárnya alá nyúltam. Égő csipkebokorban százszor ráborultam. ^ tetejére
	RONDO A hídon át a semmibe tévedsz, rossz álmaidnak sose lesz vége. Körülvesznek idegen lények, Mondd, neked ez mit jelent? Varjak szállnak friss vetésre, leülsz az üres asztalt nézed. Hosszú a szöveg és sehol a vége, Mondd, neked ez mit jelent? Kidőlt fák, átfestett képek, nem tudod miről szól az ének. Nincs időd az ölelésre, Mondd, neked ez mit jelent? Háttal áll a bíró, miért te vagy az áldozat? Éltél, ahogy engedtek élni, Miért te vagy az áldozat? Mások bűnét magadra vetted, ki az, ki vádat mormol. Ki vonszolt a kínpadra, ki az, ki vádat mormol. Keresed az áldott pillanatot, mikor megszólalnak benned a hangok – Keresed az áldott pillanatot, mikor felzúgnak a békeharangok. Mikor az lehetsz, aki vagy, ki voltál nem lesz sorsod a végzet. A dal végre dal marad, élet lesz az élet! ^ tetejére
	SIVATAGI VIHAR Angyalok, ördögök ülnek a ködben – árnyak szállnak a sivatagon át. Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok – sohase volt, ilyen karnevál. Vérbe borulnak a tejfehér maszkok, sziréna adja az utca zaját. Barikád épül az utca kövéből, óh Uram, Istenem – Micsoda világ! Fekszik a porban a templomok tornya – sikít az asszony – lobban a láng. Várni, csak várni egy égi parancsra, üstökös csillagok ideje jár. Hullik az égből az ördögi manna – mögötted lovagol a bíbor halál. Olajban úszik a kormorán is, óh Uram, Istenem – Micsoda világ! Holnap reggel el kell mennem – holnap este ne várj rám. Messze földre visznek engem – holnap este ne várj rám. Hé Uram! Légy kegyes hozzám! Istenem, mondd micsoda világ. Hé Uram! Légy kegyes hozzám! nincs olyan út, ami hazatalál. ^ tetejére
	SZÁRNYA TÖRT MADÁR Szárnyra kélt a szó – vissza nem várható. Mint egy kék madár, fel a mennybe szállt. Hány délután vártam rá, Vártam őt, ki elment már – mennybe szállt. Szárnyra kélt a vágy – el a semmi után. Segíts úgy legyen, add őt vissza nekem – Hány út vár még, hány barnult kép, várom őt, ki elment már – mennybe szállt. Hová hív a vágy, ha nincs tovább. Hová hív a szó, el nem mondható, nem hallható. Könny arcomon – azt álmodom, mellém áll, úgy mint rég úgy mint rég. Szárnya tört madár – égi fényre vár. Mondd, merre jár fenn a mennyben száll. Egy út vár még, ő elment rég – várom őt – ki elment már – mennybe szállt. ^ tetejére
	SZERELMEM AFRIKA Afrika üzent nekünk – tegnap ismét hallottam a bazár zsivaját álmomban – Emlékszem, akkor egy este felhívtalak és csak össze–vissza dadogtam – lehet egy kicsit meg is ártott a jeges whisky, amit egy szmokingos úr szolgált fel – Csak arra emlékszem, hogy az üvegfal másik oldalán állt egy csomó burnuszos arab és bámult – Hívtalak, mert tudtam kijössz elém a repülőhöz – Mert tudtam akkor már ... Már biztos voltam benne, hogy ki fogsz jönni. Kiderült másik géppel megyünk és én három napon keresztül próbáltalak elérni – Küldtem táviratot, üzentem az utazási iroda faxán – Hívtalak mindenhonnan: utcáról, szállodaszobából – mindenhonnan, ahol csak telefont láttam. Álmodom néha erről – meg a tevékről, a tenger zúgásáról, a fehér falakról, a Medináról – Arról a fiúról, aki felvitt a bazár tetejére és utána mindenképpen szőnyeget akart velem vásároltatni – nem értette, hogy én csak telefont keresek – hogy én csak valami ici–picit szeretnék magammal vinni NEKED – Aztán hosszasan veszekedtem egy árussal néhány semmiségen, de tudtam közben akármennyit is kér megadom neki – mert már megláttam azt amit kerestem – már elhatároztam mit viszek neked – Afrika köszöntött azon az estén – Azon az estén, amikor végre beszélni tudtunk Te azt mondtad – Persze akármilyen későn is, de megvársz – Éjjel háromra beszéltük meg a találkozót – és Tunézia felébredt – Lágyabb lett a sípok hangja, fellángolt a naplemente, a tengerparti lovasok mesefigurákká váltak – Álltam a szállodaszoba erkélyén és néztem, egy régi hajót tele turistákkal – Hangosak voltak, jókedvűek, mint az igazi kalózok – A jégkockák barátságosan koccantak poharam falán. Afrika köszöntött. – Ugrálni tudtam volna – Rögtön elmentünk a barátommal – tudod, akiről már meséltem – Szóval elmentünk ünnepelni. Egy zsák pénzt kifizettünk, akkora homárokat rendeltünk, hogy alig fért a tányérra, meg olajbogyót – mindent, amitől előtte annyira tiltottak minket – Kinyílt a világ – Afrika köszöntött minket – Afrika köszöntötte szerelmünket – Nem harangzúgással, hanem sípokkal-dobokkal, érthetetlen arab karattyolással – Másnap a sok árus, már ismerősként üdvözölt, már megtanulták a nevem, s már nem tűnt karattyolásnak a beszédük – Mosolyogtak, ha bekapcsoltam a magnót, mosolyogtak és én is mosolyogtam – Mert boldog voltam. Az a souss–i éjszaka meghozta nekem a szerelem érzését – Meghozta azt az érzést, amire már oly régen áhítoztam – tudtam visszajövök ide, mert Afrika visszavár – Visszavár, hogy megmutassalak neki, hogy megköszönjem neki az érzést – Afrika visszavár, hogy megmutassam neked a tevéket, a bazárt a véghetetlen végű homoksivatagot, meg a tengert, a lányokat, asszonyokat csadorban, a villámló-tekintetű, vizipipát szívó férfiakat az árusokat, akik egyszerűen csak "Nagy Banditának" hívtak és az afrikai naplementét – Sokszor álmodom arról az éjszakáról, amikor megtudtam mi a szerelem – Sokszor álmodom Afrikáról – Háromezer kilométert üvöltöttem át a tengerparton és meghallották a világ minden tájékán, hangom túljutott az atmoszférán, bejutott a bazár sötétséges labirintusának minden zugába – Mindenki tudta szerelmes vagyok – Afrika csak csendesen, mélán bólogatott – Bölcsen, mindentudóan, mint a sivatagi tevék – Afrika – Szerelmem – visszatérek! Emlékszem, leszállt a gép, te ott álltál a váróterem másik végén – Éjjel három volt – Köszönöm neked Szerelmem – Köszönöm neked Afrika. ^ tetejére
	SZERELMÜNK ÁRA Veled, de mégsem úgy, ahogy Isten kívánta, ahogy kő csobban a vízbe, s villám hasít fákat. Szerelem a gyűlöletnek, testvére és párja, ilyen a dal, a tiéd : a mi szerelmünk ára. A mi reményünk bujdosó, az élet sebzett álma, a boldogság egy pillanata, bűvös „holnap után”-ja. Feleség voltál, szerető, anya – egyedül árva, a csók mit adtál mutatóba : lett szerelmünk ára. Szeress engem szeretve, ne a múlttal játszva, szeress, ahogy te is én is akartuk a lázban. Nem igaz, hogy nem akartuk, de én és te más vagy háromszor kelt a telehold : szerelmünk ára. Kék a varázsgyűrű, a fájdalom szobája, hová egyszer beengedtél, egy pillanatra várva. Hosszú hajad tengerpart lett, hegycsúcs a párna, de az ördög kiáltotta : ez szerelmünk ára. Egyedül a sötétben, hajnalokra várva, jó lenne, ha tudnád, a rossznak nincsen gátja. Ha a mocskos víz elindul, döntve kaput, házat, senki se tudja mi volt ? Mi volt szerelmünk ára. Egy titkos ágy marad, titkos simogatásra, Nincs már ki mentené, az alig épült várat. Lopott csók és pillanat, beleveszik az árba, pedig a legdrágább a világon, a mi szerelmünk ára. Az ölelésed, az öled, melleid – s a bűvös árkok, kamrákban hívódnak elő magányos éjszakákon. Bűn, hogy egymást szeretjük, vakon és látva, ez az egyetlen, mit vétkeztünk : ez szerelmünk ára. Hajnalban, ha ébredek, mellettem mezítelen látlak, nem vagy ott, de mégis, mégis oda kívánlak. Mondd ki, mit gondolsz : bár nem vársz vacsorára, de vártál engem friss hóban : ez a mi szerelmünk ára ! ^ tetejére
	SZERELMÜNK A KÖDBEN Szerelmünk a ködben, itt van előttem – s mögöttem – pedig sohasem hittem. Van valami jel, mely fénylik előttem, nem látom csak érzem, vezeti léptem. Kinyújtom kezem, nem fogok semmit, nem tudom mit, miért kéne tenni. Vágyom, hogy szeressek, és engem szeressenek, könyörögök a Teremtőhöz – értse szerelmemet. Megfoghatatlan mi hajt hosszú évek óta. Van is, meg nincs is – átvitt az időn túlra. Lebegve ott megtudhattam : mi fájt, mi volt szép, szerelmünk ködbe tévedt, hol végtelen a tér. Árnyékok maradtak, hosszú-hosszú csöndek, néhány fotó, a múlt számlája, miket vissza sose kérhetsz ! Hétköznapi gondok, mint ágak ketté törnek, vihar dúl a semmiben, hová érkeztem, hová jöttem. Fogcsikorgatva várok egy hívást minden éjjel, de jön a hajnal egy újabb tétlen szenvedéllyel. Üvölteném, itt vagyok, itt valahol a ködben, állok szavak nélkül, bélyegzetten, süketen, összetörten. Nincs hang belőlem, e helyre idegenként kerültem, őszintén akartam mindent, őszintén szerettem. Tudom itt van szerelmünk, ebben a fehérségben, tiszta, őszinte – emberhez mérten. Szerelmünk a ködben, nem veszhet el végleg, segíts, hogy szerethessek – szerethesselek téged. ^ tetejére
	SZERETLEK AKKOR IS… Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol – amikor nem gondolsz rám – Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon, amikor azt gondolod: így nem mehet tovább – Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem ami az életünk. Kimondott és kimondatlan mondatok – Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz, azon, melyen nincsenek táblák, és nincs korlát a halálos kanyar előtt. Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk, s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki – Valami kéne még, valamit kéne tenni. De én akkor is szeretlek, ha néha fáj, ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett. Csak egy mosolyt hozzon a déli szél, csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj – Tartson tovább a szenvedély, mert akkor húsodba marnám a jelet, mely üzenetet hordoz: még minden lehet! Szeress, mert adni kell, hogy kapj Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen – Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt. Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod Játssz nekem boldogságot! Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod. Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos mellékvágányra várod – Szeress kicsit jobban... Szőkén és feketén szeretlek, mint villám szeret a fülledt nyárba – Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba – Szeretlek akkor is, mikor alszol, Szeretlek félve, haraggal, szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal – SZERETLEK… SZERETLEK... ^ tetejére
	SZÓLJON, AKI LÁTTA mottó: Dús András juhász volt már fekete a képe. Leásták pihenni, le a fák tövébe. Fiatal volt, mégis görbe volt a háta. Istenem, magyar volt szóljon, aki látta. (Sinka lstván) Szabó János orvos, apám jó barátja kitántorgott régen, azóta nincs hazája. Elfelejt majd mindent, évekig ezt várta Istenem, magyar volt – Szóljon, aki látta. Balogh Zsófi, férjét harminc éve várja, Kanadába ment el, hogy ott a fákat vágja Magáról, hogy írjon, sokáig megállta. Istenem, magyar volt – Szóljon, aki látta. Hajnóczy Nagy Miklós – friss volt diplomája októberben ment el, mert égett a hazája Üzent aztán egyszer: a könyveit kívánta. Kenderessi Ágnes, megszédült egy nyáron elmenekült tőlem – hittem – sosem látom Itthon volt azóta, vele megyek – várta – Mr. Szabó Gáspár (született Montreálban) mindig arról énekelt – édes a hazája. Hazajött meghalni, itt hullt a föld rája. ^ tetejére
	TALÁN, TALÁN Valami jó volt, valami fájt – ami elmúlt – sohase bánd. Aki elment, vissza ne várd – a lélek hídján, hozzád talál. Lehetett volna valami más – meleg szívben, kicsi varázs. Sötét éjben ha álmodra vársz – nem nyit be hozzád igazi társ. Nincs olyan ember, akit a szó, ugyanúgy érint – s ugyanúgy jó – Csak az a dolgod, keresd meg őt: aki a múltad – aki jövőd. Talán, talán – ha ez a dal szól, talán, talán – csak te tudod jól, Talán, talán – akire vársz, talán, talán majd hazatalál. ^ tetejére
	TANÍTVÁNYOK /A Megfeszített című rockoperából/ Ember volt, egy ember - ki mindent látott, elment tőlünk messze - ki minket megváltott. Visszatér az Úrhoz, ki elküldte hozzánk, ember volt, igaz ember - itt volt közel hozzánk. Magam előtt látok hinni milliókat, akikért ő meghal, akik az ő szavával szólnak. Látok sűrű erdőt, hol bennszülöttek élnek, kik imádkoznak, ételt ő nevével kérnek. Látok egy hajóst, kit messze vitt a szél, megtalálni azt, amiért lángolóan élt, Látom, ahogy megcsókolja nyakában keresztjét, hogy legyen hite még, hogy elérje a célt. Hős, harcos katonák, különböző korokban, imádkoznak hozzá véres, földi pokolban. Előttem egy ember, ki az őserdőben gyógyít, ha felnéz az Égre - a Mester, akit szólít. A hit melyért élt, majd templomokat épít, mert szeretet kell legyen, az idők végeztéig. Megváltónk az egyetlen, a végső reménység, ha elveszett már minden - mert eljött a sötétség. Szörnyű az éjszaka - mi az ember hagyatéka, mert nem tudja a világot csak ajándékba kapta, de eljön majd egy reggel, mikor mindenki megérti : ki volt a Mester, miért élt - mért élt velünk mégis. A gondolat hatalma - több lesz már, mint üzlet - leomlanak a falak, melyek testvérek közé kerültek. Énekünk, mely róla szól - feljut az égig, ő itt lesz velünk, eljön : ha az Úr nevében kérjük. Milliók követik majd, a jövőt megértik : hit, szeretet nélkül - nem lehet élni ! Még, még énekeld még – zöld a fű és kék az ég, veled él már sose félj, úgy élj ahogy téged kért. Még, még énekeld még, zöld a fű és kék az ég, benned él már sose félj, minden a szeretettől lesz szép ^ tetejére
	TÁVOL A FÖLD Az állomáson állt, kabátját összehúzta – elmúlt a nyár – a szél elsodorta. Napfény sütött rá, de mégis fázott szegény. Bíztattam vár rá, egy távoli világ – az a nagy „Szobor” – a neon-fáklyaláng. Csak fogta két kezem, de tudtam nem lesz már enyém. Hazafelé mentem a Margit-hídon át – ő akkor már a tenger fölött járt – Éjjel felhívott – alig értettem szavát. Furcsa volt, hogy a sötét éjszakán – a Hold is alszik, de ő – Jó reggelt kíván! – Gondolsz-e rám – kérdi a távolból, de válaszom nem hallja már. Távol a föld, távol a szó – távolra szállt a nagy madár – elrepült a boldogság, elszállt vele, messzire jár, Mondd: merre indulsz és miért nem érkezel sehová? ^ tetejére
	TE AKARTAD Csak szavak, csak vétkek, a bűnbocsánat elmarad. Elkövettünk mindent, mit megtenni nem szabad. Madár száll a Nap felé, elvakul szemem. De szól az Úr: Így rendeltetett. Te akartad így legyen. Csak jobbra, csak balra, köddé vált utak. Széles folyók partján haldokló halak. Visz az ár és nem értem, mi történik velem. De szól az Úr: Így rendeltetett. Te akartad így legyen. Csak ablak, csak ajtó, árnyék az arcomon. Az ajtó sosem nyílik, nem jön fény az ablakon. Csak te vagy már, s csak én, kezed és kezem. Szól az Úr: Így rendeltetett, Te akartad így legyen. ^ tetejére
	TE ÉS ÉN Soha még – mint, ahogy én – Soha még – ez a remegés. Mondd még, senki se hallja, mondd jó – most nincs más – csak te és én. Szobámban az árnyak – csupa láng, csupa lebegés, Alszik kint a város, úgy ölelj, mint ahogy én – Mondd még, ez a zuhanás, mondd jó – most nincs más – csak te és én. Túl magamon – túl magadon – Úgy mint én, úgy játssz most velem – Játssz rajtam úgy, mint hangszeren, ne hagyj egyedül. Kérlek szeress még, szeress még, Szeress még, szeress mégy Úgy – Ahogy én. Csak te és én. ^ tetejére
	TE VAGY AZ Te vagy Az – nekem és másnak. Te vagy a Reggel, s kit estére várnak – Te vagy enyém – s te vagy másé! A széthasadt idő, egy percnyi vágyé. A csók, az ölelés, a vajjá olvadt kő. S a gondolat, mi halva volt, az anya, a lány, a nő. Csak neked most mindent és senki másnak: legyek neked a tegnap, legyek neked másnap! Csak most, csak ma, csak a telefon – a hangod. Csak úgy, ha boldognak hallod. Így őrzöm álmod, már két nap, s két éjjel. Míg lehet vedd, kéz kézzel. Vedd el, vedd magadhoz. Míg lehet ragadd meg, de ne várd tőlem életed – hisz rég halottat játszom. Legyek neked vacsorád, legyek neked – várom. Egy nehéz nap után legyek én a reggel, végy magadnak belőlem – Neked, nekem – engem. ^ tetejére
	TÉGED Az esti szél, ha elkísér pillangó legyél, mely a fényhez ér – Mit ő akar – semmiség Ne haljon el soha a szenvedély. Boldog légy, de azt is értsd – ami volt, az volt, s az meddig ért. Ha nincs tovább, ha hív a vágy, nem szégyen az, – csak lépj tovább. Hívlak rég, pillangó légy, amíg a szó mit várunk a fényhez ér. Mert elrepül, a gyors idő – ahogy élünk, nehezen érthető. Ha megtalálsz, – ne kérj tovább – az élettől – semmit, semmit se már. Úgy élj tovább, Egy új világ, Köszönt be holnap Vágyad ajtaján CSAK TÉGED, TÉGED, HÍVLAK – CSAK TÉGED, TÉGED HÍVLAK RÉG. ^ tetejére
	TÉGY ÚGY, AHOGY ÉN Volt egy nap, egy este benne a Hold meg a titkok, Egy kert, egy pad, s hogy már alig bírod – Más napok, más hónapok, csak kérdések, csak kínok – és dal és szöveg – – Veled így nem bírok Van egy ház, egy emelet, s egy ajtó. Mögötte üres szoba, benne néhány elhagyott szó, néhány levetett ölelés. Egy létra áll ott, vége felfut az égbe. Rajta cédula: két szóval: Nincs vége. Légy úgy velem – hogy jó legyen. Tégy bármit – mert engedem. Legyen még nevetés, legyen vetett az ágy, legyen még titok, legyen még vágy. Bűnös szavakon, járjon át a fény, reggel bújj mellém, ölelj át – Ne félj! ^ tetejére
	TIÉD A JEL Az a tiéd, csak az – mit szívedből másnak adsz ! ^ tetejére
	TIÉD MINDEN DAL Mikor először bevágtad szüleid ajtaját – Szentül hitted, hogy ezentúl egyedül is megállsz – De megkapod majd valamikor, az első fizetést – Elindulsz és rájössz, semmire sem elég – Tiéd e dal tiéd az életem, tiéd minden dal, tiéd az életem, Tiéd e dal, tiéd az énekem, Minden csak most kezdődik el. Egy reggel felébredsz az első lány után – megőrülsz, mert azt hiszed – Tiéd a világ! De az utcákat járod, haza senki se vár, magához húz, egy távoli világ – Tiéd e dal, tiéd az életem Tiéd e dal, tiéd az énekem, Minden csak most kezdődik el. Mikor elindulnál végleg a sötétség felé – Hosszú utadon, óvjon téged az Ég. S ha nem értél fel magasra, ha semmi sem tiéd: Hidd el még mindig, még mindig van remény. ^ tetejére
	TRANSIT BLUES Éjszaka volt, mikor elindultunk – egy benzinkútnál megvacsoráztunk – München körül tökig eláztunk, a Forintunkkal jól megfáztunk. A vámosok túl korán keltek, a Hollandoknál füvet kerestek – blues Transit Blues – Rotterdamba reggel értünk, egy feka gyerektől tüzet kértünk – Golfba ültünk, s ki a tengerhez – Anyám, ha tudnád micsoda messze – Annemarie ott régen várt ránk kávét főzött, s hozta tálcán – blues Transit blues – Másnap reggel a TV-be mentünk, az újságokban ott volt a képünk – Miszter Kleinkamp este mondta – Indulhatunk Amszterdamba Éjjel egyig nyomtuk a show-t. Anyám, ha tudnád micsoda jót – Blues Transit blues – A Dam-straat szélén, mind leültünk, énekeltünk, hegedültünk – Hátha egy lámpa zöldre vált ... – Egy utolsó cigi is körbejárt – A kikötőnél kocsiba szálltunk, aztán hazáig meg sem álltunk – blues Transit blues. Transit blues, transit blues – Kőbányáról indul a blues. Transit blues, transit blues – Kőbányáról nyomul a blues. ^ tetejére