TUDOD MINDEN NEHEZEBB MOST

Tudod minden nehezebb most
olyan össze-vissza élek –
Lassan kideríthetetlen:
mi a látszat, mi a lényeg.

Tudod mindent mondanak,
de elmaradnak barátok –
A dolgokat, csak a felszínen,
csak távolból látod.

De ha mellém lefekszel –
képzeld azt, hogy élsz
ha mellettem elalszol:
álmodj nálam szebbeket.

Tudod minden nehezebb most
bármerre lépek –
Nem látom az út végét és
egyre jobban félek.

Tudod kedves, ha rám nézel
fénytelen szomorú szemmel.
Úgy vagyok én is egyedül
minden kérdésemmel.

De ha mellém lefekszel
Képzeld azt, hogy élsz
ha mellettem elalszol:
álmodj nálam szebbeket.

 

TÚL A RÉTEN

Túl a réten, erdők zöldjén –
túl a nagy hegyen, túl a folyón –
– Szállj oda – légy te a csillag –
nyárfa a ház előtt, ott a hazád.

Jöjjetek, jöjjetek, járni a táncot,
döngjön a föld – befogadta fiát.
Elmegyek, elmegyek – Messzire vágyom!
Síromon nyíljon a szalmavirág.

 

TÚL VAGY MÁR MINDENEN

Hold ül a házakon,
az este leszállt –
jöjj el hozzám,
hogy álmomra vigyázz.
Csillagok nyílnak,
kék a sötét –
Légy kicsit boldog –
hisz élni nehéz.

Vesd le ruhádat,
alszik már a fény –
Add nekem kérlek,
mit adni nem félsz.
Két karom átölel,
hajolj fölém,
áldjon meg minket
a csillagos Ég.

Kopogj be hozzám, ha feléled a szél –
ha álmaid nem értenéd –
Kopogj be hozzám, itt nem ér el a szél
itt kinyílik a szenvedély.

Túl vagy már mindenen –
azon az éjszakán, amikor bajt hozott a szél.
a szavakon, amiket kimondani is félsz.
az álmokon, amikből többé már nem kérsz

Túl vagy már mindenen –
és nem hajt bosszú, nem öl a szenvedés.
nem kiáltasz többé a legszebb évekért.
ne kérdezz, mert senki nem felel.

Túl vagy már mindenen –
gyere, gyere…, a karomban alszol el!

^ tetejére

 

URAM, MI JÖHET MÉG?

Semmi sincs, csak átlátszó éj,
szavak, miket nem bocsát meg senki,
Nincs hűséges szempár, nincs simító kéz
Ó Uram, mi jöhet még?

Éjszaka van, de napsugárra vágyom,
mint délre húzó, fáradt fecskepár,
Testem kihűlt álom csupán, darabokra hullik szét
Ó Uram, mi jöhet még?
Dühödt magányban, kócos szerelemmel
újra, csak újra küzdök valami ellen –

Nem tölti be élet a végtelen űrt
Ó Uram, mi jöhet még?

Határtalan a fájdalom és oly dobogó minden emlék
még meg sem érkeztél, de máris elmégy,
Még nem is szóltál, de szád örökre néma –
Ó Uram, mi jöhet még?

Kő, páncél, vasbilincs, szavak néma rendje.
Ne kínozz, hisz túsz vagyok, előtted állok pőrén bekötött
szemekkel – Ó Uram, mi jöhet még?

Te és én nem létezünk már,
csak árnyékaink élnek.
Te és én becsapva állunk
nem szédít az ének.

Megyek, ahogy jöttem, senkiként a semmiből.

Megyek, mert nincs helyem, csak árny vagyok nem létezem.
A huszárcsínyek ideje lejárt –
Nagy árulásokról írnak majd meséket –

S nem keresnek többé csillagot szerelmes lányok

Botladoznak álmaink, könnyes az idő
szárnyaszegett vágyaink, csöndes temető –

Szédül az éj, sóhaja kél
felébred a remény

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert –

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert
Arcom, mint kőszobor.
Könnyek nélkül sírok.
Soha nem volt gyermekeimnek, hidegek a sírok,
Ó Uram, mi jöhet még?

Ó Uram, mi jöhet még:

Ámen.

^ tetejére

 

ÚTON HAZAFELÉ/1981

Álmodtam – a színpadon
egy bohóc színre lép.
Nem táncol, nem énekel,
csak szomorúan néz.
A nézőtér már üres,
nincsen nevetés –
Visz az út, visz az út
Magyarország felé.

Álmodtam, hogy felettünk
beborul az ég.
Lesz nagy tűz – nagy féktelen
ki tudja, hogy miért.
Lesznek hősök, árulók,
elhull sok vitéz.
Visz az út visz az út
Magyarország felé.

Álmodtam – már senkiben
nem laknak ördögök.
Álmodtam – már nincsen rács,
nem lesznek börtönök.
Álmodtam, hogy újra
tiszta lesz az ég.
Visz az út, visz az út
Magyarország felé.

Álmodtam, hogy végtelen
és szabad lesz a tér.
Nem lesz többé félelem,
nem kell útlevél.
Álmodtam, hogy a zászló
végleg a miénk.
Visz az út, visz az út
Magyarország felé.

(Az egyetlen cenzúrázott, soha meg nem jelent dalszöveg!)

^ tetejére

 

ÚTSZÉLI KRISZTUSOK

A kéz, mely lépteid régóta vigyázza,
az ismeretlenbe vezet majd,
egy sohasem volt világba.
Hol meghajolnak a fák,
melyek utadat szegélyzik,
három kicsiny kék ló
éjszakád éberen kíséri.
S ha válladra száll a hajnal,
egy foltos kutya ébreszt,
szárnyára vesz sok-sok madár –
egy nevet karcol az égre.
Felérsz messze a felhők fölé,
a Nap templomába,
mert a boldogság, mit keresel :
oda van bezárva.
A kapu kitárul, találsz egy virágot –
lehet kicsiny, hervatag,
te mégis szépnek látod.
Ő az, ki megmutatja,
mely útra kell térni,
de a belső békét magadtól :
magadnak kell kérni.
Jó lesz fent az álmaidban,
fürödni égi szélben,
hajód is lesz két árboccal,
mint barnult, régi képen.
Azzal jössz majd vissza a földre,
de más leszel végleg –
nem könnyezel többé egy-egy semmiségen.
Már tudod ez szerelem volt !
Ismét érzed a fényt !
Már tudod, ilyen az élet,
s életet : nem mástól kérsz !
Már tudod, életed, magadnak kell élned,
s a csodákat, mit kerestél megtalálod végre.
Nem szólalnak többé benned
reményvesztett himnuszok,
mik kísértek eddig,
mint út szélén kő Krisztusok.

^ tetejére

 

VALAMI

Valami hiányzik!
Négy sor csupán –
milyen lehetett volna,
ha lett volna – talán !

Valami hiányzik,
nyolcvanegy éve már.
Milyen lehetett volna,
Ezerkilencszázhúsz után.

^ tetejére

 

VÁRNAK RÁM AZ ANGYALOK
/A Rockfort együttes zenealbumáról/

Várnak rám az angyalok,
mert élek, s majd meghalok.
De van valami, amit nem tudok :
hogy lehetek az – aki én vagyok.

Ha csókot várnak az angyalok,
egyet talán még vállalok.
Valahol ott, ahol nem vagyok –
jel kerül kőre, mit itt hagyok.

Fölöttem messze a csillagok,
ahol élnek, várnak az angyalok -
Hiába szóltam : - Már nem tudok ! -
Üzentek értem – még játszhatok !

Ha elalszik a láng, s én alhatok,
légy ott te is – ahol én vagyok.
Jó lesz ott, te is megtudod,
mellénk ülnek az angyalok.

^ tetejére

 

VÁRTAM RÁD

Sűrű erdő mélyén,
nincsen soha reggel.
Ne hagyj nálam semmit,
mindenedet vidd el.
Az útnak, melyre léptél,
sehol nincsen vége.
Nincsen soha reggel,
nem süti Nap fénye.

Vártam rád az éjjel,
vártam rád nem hívtál.
Talán nem is vagy már,
talán nem is voltál.

Sűrű sötét felhők
borítják az eget.
Láthatatlan tüskék,
karcolják szíved.
Tudom én is, volt idő,
őrült módon éltünk,
Nem tudhatja senki már
mi mindent reméltünk.

Vártam rád az éjjel,
vártam rád, nem hívtál.
Talán nem is vagy már
talán nem is voltál.

^ tetejére

 

VÉDELMEZZ

Hogy tudjak feledni,
újra megszületni –
Körbezárt az élet –
Lassú tűzben égek.
Este jönnek hozzám,
gyűrött angyalok,
felsebzett az élet,
boldog nem vagyok.
Védelmezz meg engem,
védelmezz szerelmem!
Védelmezz meg engem,
Védelmezz szerelmem!

Megcsaltak barátok,
rám szállt minden átok –
Porban kell hevernem,
emelj fel szerelmem!
Ha mások csak hazudnak,
inkább hallgatok.
Felnézek az égre,
csillag nem ragyog.
Védelmezz meg engem,
védelmezz szerelmem!
Védelmezz meg engem,
védelmezz szerelmem!

^ tetejére

 

VELED JÖTTEM

Veled jöttem, veled mentem,
nem volt hely, hol megpihentem –
lelket leltem élő kőben,
születőben, megszűnőben.

Fának vagyok gyenge ága,
sziklatemplom vad virága –
Aki büszke velem járja,
még, ha nincs is hozománya.

Ember által, ember lettem,01
ember az, kit megszerettem.
Szemedben magamra leltem,
te vagy az – kit megkerestem.

Messze földre hív az ének,
halálunkig elkísérhet
Nem vagy Úr és nem vagy szolga,
mindkettőnket megraboltak.

Jaj Istenem, ne légy gyáva –
szerelmünknek nincsen ára,
téged látlak, magam nézem,
mindennapra segíts élnem.

^ tetejére

 

VELED LESZEK ÉN

Veled leszek én, mikor már nem is érzed,
veled leszek én, mikor más mellett ébredsz,
veled leszek akkor is, mikor főzöd a kávét reggel
és áthúzol néhány dátumot – csak sírsz, bár tudod nem kell.

Veled leszek én, mikor idegen lesz már minden
új arcok, új szerelmek, idegen új nevekkel,
veled leszek akkor is, mikor rájössz minden rossz már,
de beletörődsz - így kell legyen - hiszen te erre vártál.

Veled leszek én, ha elfordulsz az utcán
a tévedést, a zavart ne lássuk egymás arcán
veled leszek akkor is, mikor már nem is érzed
más mellett alszol el, de az én fényképem nézed

Én soha nem kívántam – ne legyél másé, csak az enyém
én soha nem kívántam, most mégis fáj, hogy elmentél.
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém
és soha nem kívántam, mégis úgy érzem kellenél –
Úgy kellenél!

^ tetejére

 

VELED MÉGIS

Veled még, veled még,
veled még jó lehet –
Amire gondolsz,
mind odaadnám neked.
Ha lépésed hallom,
megdobban bennem a szó –
hogy milyen lehetett volna a jó.

Felírtam és elolvastam,
megtanultam rég:
Csak akkor, s nem máskor
csak egyszer – soha még.
De veled mégis, veled mégis
mégis jó lehet.
A pillanat enyém és a tiéd

Csak szólni kell, ha fáj.
Csak mondani kell: miért.
Csak kenyér legyen az asztalon,
ami enyém és a tiéd.
Kerülj be hozzám,
ha téves úton jársz.
Tudod ilyen lehetett volna
egy elképzelt világ.

Amit még, amit még,
amit még elérhetnénk.
Mert a kezedben tartott élet a miénk.
/A választás tiéd /
Tied még tiéd –
az árnyék és a fény
Ami kezdettől halálig elkísér.

^ tetejére

 

VOLT EGYSZER EGY SZÍNHÁZ

Végtelen utadon
Tíz év után –
Kihunynak a fények
S a fináléra vársz –
Mikor elindultál úgy érezted,
Tiéd lesz a világ –
Elcsendesült a publikum,
Új csodát kívánt.

Felébredsz egy reggel
tíz év után,
látod jött egy új nap,
s jött egy új király –
Átszabták a jelmezeket,
s a díszlet újra áll,
bábu áll a színpadon,
a súgó szavára vár.

Még előtted az út,
még elérhet a fény –
Ami szép volt, ami jó volt,
az örökre tiéd –
A karmester beint
egy régi dallam száll –
Ezerkilencszázkilencvenötben
bolond a világ!

Volt egyszer egy színház,
volt néhány bohóc,
akik őszintén szerették a dalt és a szót –
Volt egyszer egy színház,
volt néhány bohóc,
akik őszintén szerették a dalt,
s amiről szólt!

^ tetejére

ZÖLD SZEMŰ RÓZSA

Zöld szemű Rózsa
a Tóték lánya,
fehér ruhában ment el a táncba –
Égett arca,
forgott lába,
fehér ruhában hajnalig járta –
Mondom, mondom, hallgass reám:
el ne menj a táncba –
Mondom, mondom, hallgass reám:
el ne menj a táncba!
Zöld szemű Rózsa
a Tóték lánya –
keble kivillan a fehér ruhában –
Árok parton
orgona ága,
Legszebb virág a Tóték lánya –
Mondom, mondom, hallgass reám:
el ne menj a táncba –
Mondom, mondom, hallgass reám:
El ne menj a táncba!
Zöld szemű Rózsa
a Tóték lánya –
Nem is keresték,
senki se látta.
Fű-zöld lett a fehér ruhája
elhervadt az orgona ága.