FARKASOK ÉNEKE
Himnuszok rossz időben

1.
FARKASOK ÉNEKE

Éhes voltam, etettél.
Szerettelek, szerettél.
Támadtak, megvédtél.
Fáztam, melegítettél.
Bántottalak, nem sírtál.
Beteg voltam, mellém bújtál.
Menekültem, visszavártál.
Eső után szárítottál.

Meséltem, megcsókoltál.
Elfogtak, velem voltál.
Kergetted az ördögöket.
Vigyáztad a gyerekeket.
Homlokomon gyöngy virágzik.
Akartam, alig látszik.
Elveszett, megtalálom.
A csordán kívül nincs barátom

Hallgasd farkasok énekét,
érezd velem a szenvedélyt.
Farkasok éneke Égig elér,
érezd velem a szenvedélyt.

Bárány voltam, ordas lettem.
Meleg az ösvény, nem szeretem.
Hervadt szirmok ágyamban,
vágyaim utódokban.
A pusztában egyedül élek,
ember testben, farkas vérrel.
Isteneim: virágok, fények,
üvöltök, ha a Holdra nézek.

Hallgasd farkasok énekét,
érezd velem a szenvedélyt.
Farkasok éneke Égig elér,
érezd velem a szenvedélyt.


2.
43 HÓNAP

Negyvenhárom hónap, reggeli ébredés,
viharok, fájdalmak, délutáni napsütés.
Himnuszok titokban, sok fogadkozás.
Negyvenhárom hónap, negyvenhárom halál.

Fekete fehér billentyűk a zongorán.
Melyik, melyik ellen? Mi az új szabály?
Negyvenhárom ölelés és mennyi lehetne még.
Sok elveszett dallam, semmiért.

Nem látszat, hogy élsz, mert van még amiért.
Negyvenhárom hónap után számlát adni félsz.
Írják a leveleket, írják, hogy félj!
Nem húzod be a függönyt. Lássák, ahogy élsz!

Negyvenhárom hónap.
Negyvenhárom tévedés.
Negyvenhárom akarat.
Negyvenhárom kéz.
Negyvenhárom hónap.
Több száznyi éj.
Ugyanannyi reggel.
Ugyanannyi remény.

Sólyom, egy téren, egy szobor tiéd.
Ketrecben álmaid. Ketrecben élsz.
Jönnek fekete sisakban szörnyek, hogy félj
Testvéred veled szemben: Ütni kész!

Negyvenhárom hónap.
Negyvenhárom tévedés.
Negyvenhárom akarat.
Negyvenhárom kéz.
Negyvenhárom hónap.
Több száznyi éj.
Ugyanannyi reggel.
Ugyanannyi remény.


3.
HIMNUSZOK ROSSZ IDŐKBEN

Melleden rózsák - hegedűk szólnak,
jelek a homokon - veled vagyok.
Dalok születtek - súlyos időkben,
kenyérrel éltünk - neked vagyok.

Temetjük bánatunk, trombitaszóval,
tanáraink, szegényen halnak.
Az utca két oldalán, más a világ.
Egy ami biztos - Vár a család.

Mondd ki vagyok én? Mondd hová lettem?
Mondd, hol az ország, hogy hívnak engem?
Mondd ki vagyok én? Keress meg engem!
Mondd hol az ország, ahol születtem?

Jönnek új rablók, újabb adókkal,
az újságok írják: nem is élsz már.
A másik oldalra születni kell,
hazádat mégsem vehetik el.

Melleden a rózsák virágba nyíltak,
jött egy levél, egy régi barát.
Soha ne gondold, születni kár.
Élet kezdődik a halál után.

Mondd ki vagyok én? Mondd hová lettem?
Mondd, hol az ország, hogy hívnak engem?
Mondd ki vagyok én? Keress meg engem!
Mondd hol az ország, ahol születtem?

Himnuszok szóltak, pedig nem hagyták.
Rossz időkben s jóban, őrségben álltál.
Mikor az Úr mondja: Jóéjszakát.
Arannyá színezi az élet porát.


4.
EZ NEKEM MAGYARORSZÁG

Szél futta hegyek között, bánatos völgyek.
Egy csokor mezei virág:
Ez nekem Magyarország
Pusztában futó lovak sörénye, felröppenő madár.
Egy régi tanár fényképe.
Ez nekem Magyarország

A tudós, akit ismer a világ, a sarkon a trafikos néni.
Sok patkány, mely csontig rág.
Ez nekem Magyarország.
A zöldséges, az újságos, ahol bezárták a postát,
s akiken nem fog a rontás:
Ez nekem Magyarország.

Fésült hajú diák. Villám sújtotta iskolák.
Első rügy a fenyőfán.
Ez nekem Magyarország.
Ébredés rossz álmok után. Betegség, lábadozás.
Mindenhonnan szemek figyelnek.
Ez nekem Magyarország

Táltosok szenvedélye. Kidobható napi újság.
Minden szó, mit kimondtam.
Ez nekem Magyarország
Ady, Petőfi, Jókai, ahogy a híreket ma gyártják.
Janicsárok, brókerek.
Ez nekem Magyarország

Imára kulcsolt öreg kéz. Amit feledni nehéz
Ahogy meggyilkolták a hősöket.
Ez nekem Magyarország.
Városok, falvak, kicsiny terek. Tiszta szívű emberek.
Árulók, hamis kereskedők.
Ez nekem Magyarország.

Szentek és hitetlenek, Igaz versek, s a gyűlölet.
Hosszú álom utáni ébredés.
Ez nekem Magyarország.
Az első titkos csók. Egy névtelen levél.
Edzés közben meghal a bajnok.
Ez nekem Magyarország.


5.
VALAMI KELL

Valami kell, valami még.   
A rozsda virágzik sok a szemét.
Valami kell, valami még,   
mi a tetők fölött az Égig elér.

Valami szél, valami még,
ahogy bennem a Föld, benned az Ég!
Talán egy tündér, valami szép.
Valaki - ki tudja - ki hova lép.

Hosszú az út, nagy a kísértés,
velem mégis mindent elérsz.
Hosszú az út, nagy a kísértés,
a csókok árát soha ne kérd!

Valami érzés, kinyújtott kéz,
egy lépés, egy irány, hogy hazát találj.
Küldd a pokolba, ki keveri a mérget
a gonosz varázslók ideje lejárt!?

Hosszú az út, nagy a kísértés,
velem mégis mindent elérsz.
Hosszú az út, nagy a kísértés,
a csókok árát soha ne kérd!


6.
LEGYEN MÁR ELÉG

Elvettétek, eladtátok, ami volt, ami enyém.
Vitézek, szentek, keresztek, álmom másoké.

Elég, elég, elég! Legyen már elég.
Elég, elég, elég, mert a kezdet lesz a vég.

Istentelenek szobra készül, de nincs utca, nincs tér.
Nem száradnak a könnyek. Te mondd el, miért?

Elég, elég, elég! Legyen már elég.

Messziről, messziről, szól egy csendes ének.
Arra van az igazi út, a mesék, s a remények.
Nincs vége a történetnek, mit anyám régen mesélt.
Apám belehalt, mert nem alkudott, nem félt.

Jó lenne ha a szeretetről, szerelemről szólna a dal.
Jó lenne tudni kéz a kézben, mindenki egyet akar.

Elég, elég, elég! Legyen már elég.
Elég, elég, elég, mert a kezdet lesz a vég.
Elég, elég, elég, mert a kezdet lesz a vég.
Elég, elég, elég!

Jövőt, jövőt, új jövőt kívánok én.
Szebb lesz a holnap, elér minket a fény.
Lesz egyszer egy ország, mely enyém és tiéd.
Lesz egyszer egy ország, mely tiszta szívvel él.


7.
A JEL

Amikor szól ez a dal,
tapsolj velem.
Üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Érzed, ahogy ver a szívem,
ahogy múlik a félelem.
Üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Ha elvesztettem lendületem,
ha fárad már kezem.
Üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Ha elveszett egy gondolat,
ha a szót keresni kell.
Üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Ha nem vagy elég bátor,
énekeld velem:
Üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Figyelj, most ez a jelszó
neked és nekem:
üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel!
Az lesz nekem a jel!

Ha összefér a férhetetlen.
Ha nem lát már szemem.
üsd össze két tenyered.
Az lesz nekem a jel.
Az lesz nekem a jel!

Most szép lenni katonának,
mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
katona sem lettem volna, éljen, éljen a nemzet.


8.
LESZ VÉGSŐ ÍTÉLET

Kék, lila virágok,
tavasz jön, megint érzem.
Hagynám el a múltat,
de a jövő jobban éget.
A mesékben az ősz kalifák
jóval többet ígértek.
Ami nekem megmaradt:
Tudom lesz végső ítélet!
Amikor a kezek összeérnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)
Mikor a szívek szívekhez érnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)

Könyörtelen gyilkosok
játékában élek.
Lehetne szebben, lehetne jobban,
álmokat remélek.
Szemét az utcákon,
nincs gereblye, seprű, szemérem.
Annyi maradt, hogy bízzál:
Lesz végső ítélet.
Amikor a kezek összeérnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)
Mikor a szívek szívekhez érnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)

Mikor a csalfák, a hamisak,
mind pokolra jutnak.
Az igazaknak, egyszer
végül díjat adnak.
Lassan győzni kell, mert
veszteni itt szégyen.
Ami megmaradt nekem:
Lesz végső ítélet.
Amikor a kezek összeérnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)
Mikor a szívek szívekhez érnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)
Amikor a kezek összeérnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)
Mikor a szívek szívekhez érnek,
lesz végső ítélet. (Lesz végső ítélet!)


9.
NEM ÉN TETTEM   
                                               
Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, mert indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.

Eleven fán balta csattan,
nem én tettem, nem akartam.
Lehet hibáztam, embert kerestem,
egy út volt, amin mehettem.

Huszár voltam, senkik ellen.
Kik a napon álltak kinevettek.
Bűnösnek mondtak, pedig szerettem,
azokat is, kik öltek engem.

Billogot kaptam, árnyék a szívben.
Nem én tettem, csak szerettem.
Hamis a tőr, hamis kezekben.
Legyen igaz a történelemben.

Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, mert indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.

Engem okolnak bánatért!
Engem okolnak sírokért!
Üzlet lett a hazudozás.
Üzlet a siránkozás.

Mondd nekik, erősen kérem.
Mondd nekik, őszintén éltem.
Miért sír mégis nagyanyám?
Nem tett semmit nagyapám!

Élni akartak – élni tovább!
Megszületett anyám, s apám.
Hazug a világ, hazug a béke.
Legyen ennek egyszer vége.

Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.



10.
SZERESSÉTEK EGYMÁST

A Nap és a Hold, megszerette egymást.
Nem lett nappal, s éjszaka, nem gyűlölték egymást.
A folyó és a völgy, megszerette egymást.
Írtak új térképeket, nem gyűlölték egymást.
Ez az új világ, ilyen az új világ.
Ez az új világ,

Két tükör a szobában, megszerette egymást.
Magukat látták magukban, nem gyűlölték egymást.
Két ösvény az erdőben, megszerette egymást.
Nem indultak keresztbe, nem gyűlölték egymást.
Ez az új világ, ilyen az új világ.
Ez az új világ,

Egyszer volt egy nagy szerelem,
tele érzéssel, tele vággyal.
Felrobbannak a tűzben
a célok, az álmok.
Jönnek a tankok, a repülők
a bombák sorban állnak.
Meghal a tűzszerész
tele érzéssel, tele vággyal.

Emberek, akik megmaradtak megszerették egymást,
gyermekek születtek, nem gyűlölték egymást!
Szeressétek egymást! Szeressétek egymást!
Szörnyű nagy a tülekedés, de szeressétek egymást!
Ez az új világ, ilyen az új világ.
Ez az új világ.

Egyszer volt egy nagy szerelem,
tele érzések, tele vágyak.
Felrobbannak a tűzben
a célok, az álmok.
Jönnek a tankok, a repülők
a bombák sorban állnak.
Meghal a tűzszerész
tele érzéssel, tele vággyal.
Szeressétek, szeressétek egymást!


11.
EGY SZÍNÉSZ EMLÉKÉRE

Felszállt az égbe, egy fehér bohóc.
Elfáradt a szíve, elapadt a szó.
A porond közepéről mindent tisztán látott.
Kicsiny gyerekek hoznak sírjára virágot.

Felszállt az égbe, se élni, se halni nem hagyták.
A hős szerepét mindig, másoknak adták.
De ne hulljon mégse könnycsepp, koccintsunk pohár borral
Maradjon így vidáman, örök álmainkban.

Mert a lelkét, soha nem vehették el!

Valahol a végtelenben kigyúlnak a fények.
Szétnyílik a függöny, tapsol égi közönsége.
Angyal szárnyán szállt. Magával vitt minden vádat!
De az Úr elé ismét, színészként állhat


12.
AZ ERDŐ ELINDUL

Egyszer lesz: amiért,
sok kéz összeér.
Egyszer fizetni kell,
a vádakért.
Jó hogy itt vagy még,
jó hogy álmodsz még.
Köszönöm az ölelést,
Köszönöm az ölelést,

Egyszer a gyilkosoknak,
nem lesz díszebéd.
Annyi év lesz még,
amennyi volt szörnyűség.
Sok bilincs lesz, kezeken,
ne félj, sohase félj.
Köszönöm az ölelést,
Köszönöm az ölelést,

Egyszer ölelj még,
ölelj a földekért.
Egyszer valamiért.
Egyszer semmiért.
Ha az erdő elindul
kárpótol mindenért.
Ölelj, míg ölelhetsz még!
Ölelj, míg ölelhetsz még!


13.
ŐRIZZ MEG ENGEM

Őrizz meg engem, bár lehetetlen.
Kicsi helyet kérek a szívedben.
Őrizz meg engem, bűnben, gyönyörben.
Veszekedj a Teremtővel, én ilyen lettem.

Őrizz meg engem, mert szeretlek téged,
bár, nem tudom mutatni, igazi arcom, igazi képem.
Őrizz meg engem, csak addig, míg élek.
Szétfújta a szél, minden reményem.

Őrizz meg, egy sóhajban, ölelésben.
Miattad nevetek, miattad élek.
Őrizz meg, az átélt szenvedésben.
Őrizz majdani csókban, titkos szenvedélyben.

Őrizz meg engem, gyermekeidben,
kik születnek majd, sötétben, s fényben.
Őrizz meg engem, csak keveset adtam,
de benne van minden, ebben a dalban.

Várj, várj egy szóra még!
Nézz körül a világban, szörnyű,
mégis gyönyörűség.
Várj, várj egy szóra még!
Lehet alszik a Nap, de ébredni kész.