Magyarnak lenni hivatásunk
Kormorán 2005
MARADUNK
Jó reggelt kis virág
kis gyopár a Hargitán!
A sötét éjnek lassan vége
köszönt a napsugár.
Jó reggelt tiszta víz,
kicsiny tó az erdő szélén.
Oltsd el a szarvas szomjúságát,
vándorlása végén.
Akár merre fordul a Föld,
mi mindig maradunk.
Akár merre fordul a Föld
mi mindig itthon vagyunk.
Jó reggelt öreg fák
hegycsúcsok tetején.
Kik büszkén álltok a széllel szemben
a gondolat telén.
Jó reggelt kicsi ember,
hegyeken túl - túl a völgyön.
Épül már az iskolád,
az élet ne legyen kölcsön.
Akár merre fordul a Föld,
mi mindig maradunk.
Akár merre fordul a Föld
mi mindig itthon vagyunk.
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Volt valamikor egy régi világ.
Akkor élt apám, dédapám, nagyapám.
Tették a dolgukat nem kérdeztek semmit.
Tudták az életet. Jó volt magyarnak lenni!
Jött valamikor egy másik világ.
Jött a zöld szemű Rózsa, jött a Kormorán.
Lett egy nagy család, / hát / lesz mit elmesélni:
volt valahol egy hely, hol jó volt magyarnak lenni!
Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek szét!
A színek maradnak akármilyen a szél.
Álmaimban álmodtam: jó lenne szeretni!
Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni!
Legyen végre egy ország hol a szavakat kimondhatják.
Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját.
Legyen végre sok ember, kik tudják hol a Mennyország!
Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!
A csillagok messze, a Föld szívébe látnak.
Kik hosszú úton vándoroltak, itt hazát találtak.
Ha elvették, mi tiéd volt, vissza kell azt venni!
Isten ujja megérintett, jó lesz magyarnak lenni!
[vissza]
/ Szűts István - Koltay Gergely /
Ahogy jöttél azon az éjjelen,
úgy maradj nekem.
Csendes, titkos imáimban,
Istent kérlelem.
Ne törjön szét a kép,
úgy maradj nekem.
Akkor is, ha nincs tovább,
ha hív a végtelen.
Ahogy sült a hús, ahogy a fényt hoztad,
úgy maradj nekem.
Kérdezted, hogyan tovább,
a világ miért ilyen!
Ahogy ízlelgettük a szavakat,
úgy maradj nekem.
Ahogy elmúlt minden bánat,
minden sérelem.
Mint az illatok a konyhában,
úgy maradj nekem.
Csalóka fények az ablakon túl.
Őrt állt a félelem!
Talán mondtam akkor,
úgy maradj nekem.
Ahogy könnyezett a szó,
a régi életem.
Ahogy álltunk az utcán,
úgy maradj nekem.
Hullott ránk a hó,
a fehér szerelem.
Ahogy hosszú útról érkeztél,
úgy maradj nekem.
Végleg hazaértél,
mikor megfogtad kezem.
Mert hosszú útról érkeztél végleg haza,
itt van egy csendes hely, egy kicsiny szoba.
Ahova befér a szeretet, ez a béke otthona.
Egy hatalmas ország, a végleges haza.
[vissza]
AZ A HELY A TIÉD
/ A Jánoshidi Himnusz nyomán /
/ Koltay Gergely /
Hol szó szóhoz ér,
az jóért jót ígér.
Hol kéz kézhez ér,
ott ház épül az életért.
Hol kő, kőhöz ér,
ott a csillag érted ég.
Ott tiéd a jel, tiéd a fény
templom épül a lelkekért.
Hol fiú leányhoz ér,
az ember az emberért.
Ott család lesz, új fészek -
hazát kapsz a szeretetért.
Hol a híd partot ér,
az út hazakísér.
Keresztelő János ujja
homlokodhoz ér.
Az a hely a tiéd,
ahol érik a fény,
Az a hely a tiéd
hova lámpást küldött az Ég!
Itt élni jó, itt élni jó,
a megfeszített dallamokban,
megérint a szó!
[vissza]
/ Szűts István - Koltay Gergely /
Elvették a szavaimat,
neked mit adhatok?
Elvették a csókjaimat,
neked mit adhatok,
Elvették az emlékemet,
nem voltam, nem vagyok.
Elvették az utcákat,
mondd, hol vagyok,
Elvették a házamat,
mondd hol vagyok?
Elvették a naptáramat,
nem voltam, nem vagyok.
Elvették a múltamat,
kísérlet vagyok.
Elvették az árnyékomat,
kísértet vagyok.
Elvették a gúnyámat,
nem voltam nem vagyok.
Elvették a táblákat,
mondd merre vagyok.
Elvették a Napot az égről
mondd merre vagyok.
Elvették a térképemet,
nem voltam nem vagyok.
De a lélek szabad,
bár földbe temették álmaidat.
De a lélek szabad,
bár átoperálták arcodat!
De a lélek szabad,
bár elásták vágyaidat!
De a lélek szabad,
bár megkötözték lábaidat!
Így mondták: Nem voltam,
így mondták : Nem vagyok!
[vissza]
/ Gáspár Álmos - Koltay Gergely /
Nincs más út,
mint amin járunk,
ne kérdezd:
mennyiért!
Lehet kérni,
remélni,
szeretni:
semmiért!
[vissza]
/ Gáspár Álmos - Koltay Gergely /
A politika, a politika
súlyos matematika.
Ki ad többet érted,
ki bírja bizalmadat.
A politika, a politika
súlyos matematika.
Ki ad többet a kosárba,
ki osztja az álmokat.
A politika, a politika
súlyos matematika.
Ki adja neked a híreket,
mit árusítanak.
A politika, a politika
súlyos matematika.
Az infó-k birodalma:
Nem létező haza.
A politika, a politika
súlyos matematika.
Meggyőzi az embereket,
hogy négylábú a liba.
A politika, a politika
súlyos matematika.
Kapcsolati tőke
bankszámla záloga.
A politika, a politika
súlyos matematika.
A Sátán keringője,
végzetes hiba!
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Tudod a fáj,
nagyon fáj még.
Nem jött a reggel
nem adott estét.
Csak kósza álmot,
hogy lehetnénk!
Akik voltunk,
akik lennénk.
Tudod a szó
nem szó már,
nem lett vers,
írott sorrá.
Csak lett egy gondolat,
táncrendbe állt,
várta az ünnepen
a kérő hívó szavát.
Még zúg az élet,
még várok rád,
de egyre több
a tarka vágy.
Még el kell dobni,
még furcsaság
még el kell lökni
mi cifraság.
Mert jó lenne jónak lenni
jók között,
de az angyalok szárnya elolvadt
a máglyák fölött.
[vissza]
/ Mr.Basary - Koltay Gergely /
Utcákon, tereken,
aszfalton, üvegen.
A bimbókon nincs napfény,
élet nem terem.
A függönyön haldoklik
egy eltévedt bogár.
Mint képernyőn láthatod,
a napi halált.
Feldíszített fenyőágon
csüng a gyilkolás.
A gyermek csendben kérdi:
Apa! Ez a világ?
Kellene még, kellene még
kellene még egy forduló.
Az lenne jó, az lenne jó,
szólna a rebellis induló!
Járd el a táncod, járd el táncod
börtönben minden illúzió.
Járd el a táncod, járd el a táncot
itt tilos minden vízió!
[vissza]
/ Gáspár Álmos – Koltay Gergely /
Nem jöttél volna,
nem lett volna.
Nem lenne másnap
nem lenne holnap!
[vissza]
/ Gáspár Álmos, Szűts István - Koltay Gergely /
Szél viszi, víz viszi,
szerte világon.
Tündérkertben
ébred az álom.
Mint sólyom szárnya
repül a vágyam.
Akárhol jártam:
haza találtam.
Tűz heve, Nap heve
régi barátom.
Ősök földjén
él a családom.
Mint kicsi gyermek
hisz a csodában.
Akárhol jártam:
haza találtam.
Hegyre a völgybe
ha erdő elindul,
levél az ágat
ölelve táncol.
Nincs nagyobb erő,
ennyit kívántam.
Akárhol jártam:
haza találtam.
Süss fel Nap!
Adj meleget,
toborozz a jókból
nagy sereget.
Süss fel Nap!
Adj meleget!
A jel tenyeremben:
a szeretet!
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Kényes urak szolgája,
többé nem leszek.
Nem táncolok a királynak,
- még ha - jól megfizet.
Magamban énekelek,
a táncot magamban járom.
Érti azt úgy is,
akinek szánom.
Mert nem lesz többé dal,
hisz kiforgatják könnyen.
Nem lesz többé sírás,
mert kinevetik könnyem.
Árulók és kereskedők,
írják majd a könyvem.
Nem lesz igaz az sem,
valaha megszülettem.
Fényes palotákban
ülnek a bírák,
kik eldöntik mit tettél,
s te ki voltál.
Jönnek a buldózerek,
hogy végleg eltapossák,
eltöröljék a térképről
Kurán Gergő sírját.
A Föld érlelt aranyát
méreggé kavarják,
az élet maradék magját.
pénzért árusítják
Hát magamban énekelek,
a táncot magamnak járom.
Érti azt úgy is,
akinek szánom.
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Hajnali szélben,
virág a réten.
Nyisd ki az ajtót
szívem beférjen.
Emeld a kezemet,
felér az égig.
Ott hol az angyal
szerelmed félti.
Nézz le a földre,
lásd a csodát,
táncol a fűben
a kicsi bogár.
Emeld fel arcom,
hozzád elérhet.
Ajándék egy szál
búzavirág.
Az ördögök minket,
messze kerülnek.
Meleg kenyértől
elmenekülnek.
Templom toronyból
harangszó hallik.
Üzenetet küld:
Van másik világ!
Szeretni jó, szeretni jó
ha elér néhány szó.
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Jó volt,
jó lenne mégis.
Úgy szeretünk,
ahogy Isten kéri!
[vissza]
/ Szabó Miklós - Koltay Gergely /
Mindent kimondtak,
minden tiszta.
De a versek kiállnak,
a hídra, az útra.
Nincs hova vissza,
csak előre.
A bánatnak nincsen,
nincsen jövője.
Mindent megéltünk,
mindent leírtak.
A polcokon a könyvek,
csúnyán hazudnak.
Öngyilkos lázadók,
robbannak az útra.
Gondolatok zuhannak,
s bombáznak újra.
Álarcok falakon,
bohócok, babák.
Elszakadt az élet,
elszakadt a világ.
Árnyékok, szobrok
málló falakon.
A valóság nem látszik
ezen a színpadon.
Gyertyák a hídon,
a fény átkísér.
A túlsó parton talán,
lehet szeretni még.
Őrző vigyázz,
állj a strázsán.
Őrző légy:
hegyekért vizekért.
Őrző vigyázz,
állj a strázsán
Őrző légy:
a magyar lélekért.
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Gondoltam rólad, kicsit, s nagyot.
Gondoltam azt is: veled vagyok.
Felhőket láttam szemeidben,
feketén, ezüstben csillogott a kincsem.
Mi néhány szó volt felületesen,
s az érzés - lehetne minden.
Gondoltam rólad, kicsit, s nagyot.
Gondoltam azt is: veled vagyok.
De mindig futnom kell, hogy ne bántsam
kitől el kell vennem frissen virágzó vágyam.
Még nem történt semmi, amit élek csupán álom,
háború a polcokon ólomkatonákért.
Gondoltam rólad, kicsit, s nagyot.
Gondoltam azt is: veled vagyok.
Helyzetek, titkok, kegyetlenek és lágyak,
hogy lehetett volna, hogy lehetne másnap.
Nem ígérek semmit, csak gondoltam rólad,
hogy jó lenne ma és jó lenne holnap.
[vissza]
/ Szabó Miklós – Koltay Gergely /
Még ha innen is,
még ha máshol is.
Még ha tőlem is,
még ha mástól is.
Még ha veszteség,
még ha győzelem.
Még ha nem hiszed
mégis jöjj velem!
Még ha csillagok,
még ha sírhelyek.
Még ha házad is,
még ha képzeled.
Még ha csalfa szó,
még ha félelem.
Még ha csillogás.
mégis jöjj velem!
Még ha nem lehet
még ha kérdezed.
Még ha pusztaság,
még ha van szíved.
Még ha templomok,
még ha védelem.
Még ha fegyverek
mégis jöjj velem!
Még ha lentről is
még akkor is!
Még ha van határ
az Égen túlra is!
Még ha fáj nagyon,
akkor légy nekem!
Még akkor is
mégis jöjj velem!
Még ha ismerős,
még ha idegen.
Még ha nem lehet
mégis fogd kezem!
Még van hazám
bár csak képzelem.
Még ha nincsen is
mégis jöjj velem!
[vissza]
/ Szűts István - Koltay Gergely /
Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet abban boldogság
lehet átok is.
Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet erő lesz bennem,
lehet várom is.
Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet kiáltás vagy sírás,
lehet látom is.
Fogom kezed,
fogják mások is
Lehet függöny előttünk
lehet álom is.
Én Istenem, Jóistenem,
fogd meg árva gyenge kezem.
Én Istenem, Jóistenem,
szeretetem mindig legyen.
Hol volt hol nem,
volt egyszer egy ember.
Ki hegyeken lépett át,
csepp volt neki a tenger.
Hol volt hol nem,
élt valaha egy ember.
A Teremtő küldte őt, hogy
találj magadra egyszer.
Én Istenem, Jóistenem,
fogd meg árva gyenge kezem.
Én Istenem, Jóistenem,
szeretetem mindig legyen.
[vissza]
/ Koltay Gergely, Szűts István – Koltay Gergely /
Szétszaggat az élet.
Gyilkolja álmaim.
Biztos mozdulattal
leszúrja álmaim.
Eltévedt utcákon
nem épül az a város,
mely a múlttal, s a jövővel
egyformán határos.
Fel, fel a hegyre
fenyők sorfalán,
Fel, fel a hegyre,
hol Isten megtalál.
Hófödte bérceken
fut a ló és a szán.
Nincsen kemény tél
gyenge ember csupán.
Bajban van a élet,
bajban a halál.
Mert a lélek tovább él
a szeretet nyomán.
Fel, fel a hegyre
fenyők sorfalán,
Fel, fel a hegyre,
hol Isten megtalál
[vissza]
/ Koltay Gergely /
Szállj, szállj kicsi madár,
erdők fölött, réteken át.
Vidd a hírt messzi vidékre
áll még a utolsó vár.
Es az eső súlyosan,
a fészkekben enni kérnek.
Lesz idő mikor elfelejted,
az árnyakat, mik elkísérnek
Kereszt áll az út szélén,
keskeny ösvény vezeti lábunk.
Új időkre, dalokra várunk,
magyarnak lenni hivatásunk.
Szálljon a szó a gondolat,
nem volt hiába az áldozat.
Ha a dalok, a szívekhez érnek
a templomokban letérdepelnek.
Itt élet a halállal régen határos,
itt minden élet más.
Várjuk a Megváltó csillagát,
s a tavaszi feltámadást.
Kereszt áll az út szélén,
keskeny ösvény vezeti lábunk.
Új időkre, dalokra várunk,
magyarnak lenni hivatásunk.
[vissza]